Platón e dialógusa munkássága első korszakából (szokratikus korszak) származik. Témája az erény.

Tartalom szerkesztés

A probléma a következő: tanítható-e az erény, vagy pedig gyakorlás révén szerezhető meg?

Menón álláspontja: az erény az ha egy férfi a városa dolgaival foglalkozik, jót tesz a barátaival és rosszat az ellenségeivel. A nő erénye: jól látja el gazdasszonyi feladatát, szót fogad a férjének. Továbbá más a gyermek erénye és más a rabszolgáé. Minden dologban és életkorban más és más az erény.

Szókratész állásfoglalása: erény sok van és sokféle, mindegyiknek egy és ugyanaz az alakja, az az alak, ami által az erény erény. Az erény egyforma kell hogy legyen minden ember esetében. A tanulás és a tanítás nem más, mint visszaemlékezés (anamnézis): a lélek képes visszaemlékezni földi élete előtt szemlélt ideákra. Szókratész ezt a teóriát egy tanulatlan szolgafiún szemlélteti, aki még soha ne találkozott a geometria problémáival. A fiú azt a feladatot kapja Szókratésztől, hogy kétlábnyi hosszú oldalú négyzethez szerkesszen egy olyan négyzetet, amelynek területe kétszerese az adott négyzet területének. A fiú Szókratész útmutatása segítségével rájön a megoldásra: négyzetet szerkeszt az adott négyzet átlójára. Tehát amiről azt hisszük, hogy nincs tudásunk, az valójában ott szunnyad a lélek mélyén és arra vár, hogy valamiképp felébresszék.

Az erény is a lélekben van és aszerint káros vagy hasznos, hogy mennyi eszesség van benne. Tehát az erény nem tanítható, hanem valamilyen isteni rendeltetés révén van meg bennünk az értelem részvétele nélkül.

Források szerkesztés

  • Platón összes művei I–III. Európa Könyvkiadó, 1984
  • Platón összes művei kommentárokkal. Menón (fordította, bevezetőt írta Bárány István), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2013 (A kútnál), ISBN 9789639777224