Nyelvészet

A szerző a főcímben egyszerűen "Horvát nyelvtannak" nevezi művét, az előszóból azonban megtudjuk, hogy tulajdonképpen függőségi grammatikát tartunk a kezünkben, ráadásul olyat, amely nyelvi ismereteken túl alapvető nyelvészeti ismereteket is bőven nyújt az olvasónak.

Az ismertetendő kötet a szerzőnek azon munkáit tartalmazza, amelyek az utóbbi években, sőt évekkel korábban jelentek meg, főként a Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv hasábjain. Ez a könyv tehát úgy is felfogható, mint egy közel 30 éves kutatói múlt összefoglalása: összegzése mindannak a tudásanyagnak, amelyet a szerző velünk, a kötet olvasóival az adott tárgykörre vonatkozóan megosztani szándékozott. Mindezek az ismeretek NYOMÁRKAY ISTVÁN professzor gondos, hozzáértő válogatásában tárulnak elénk, aki tematikus rendszerbe illesztette az egyes cikkeket és tanulmányokat.

Rec.: Der besprochene Band liefert einen wichtigen Beitrag zu den theoretischen und angewandten Studien über die Aktionsart und lässt hoffen, dass man in der nächsten Etappe auch der didaktisch-methodischen Auswertung von Ergebnissen dieser Studien mehr Aufmerksamkeit schenken wird.

Jelen kötet, amely a rendszeres német nyelvtan kezdőknek és középhaladóknak címet viseli, e szellemben igyekszik a nehézségeket jelentő pontokon útmutatást adni, hasznos tanácsokkal szolgálni - átfogó képet nyújtva egyben a német nyelvtanról. A nyelvet, amelyet Ludwig Wittgenstein, az osztrák származású filozófus egy régi városhoz hasonlított. Ő abban látta a filozófus feladatát, hogy azokon a helyeken, ahol könnyen tévútra kerülhetünk "útjelző táblákat" állítson fel, amelyek segítenek túljutni a veszélyes pontokon, így segítve az eligazodást a nyelv bonyolult rendszerében. Nos, a filozófushoz hasonlóan a grammatikusnak, s magának a grammatikának is az a feladata, hogy segítsen eligazodni (jelen esetben a német) nyelvtani szerkezetek kiismerhetetlennek tűnő útvesztőjében.

A székelyek szavait összegyűjtő könyv előszavában arra a kérdésre keresem a választ, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk mi, székelyek, miért és miben különbözünk a magyarság többi részétől.  A legfontosabb tanulság, ami levonható a székely szavak eredetének vizsgálatából: a székelyek ott voltak a magyar nyelv születésénél, és eredetileg is magyar nyelvet beszéltek. Számtalan, általánosan vett magyar szónak az eredetét a székely nyelvjárás vizsgálatából tudhatjuk meg.
A székelységet két nagy nyelvi hatás érte: 
- keleti (és nem déli) szláv: Biztosan ruszin (orosz), ukrán eredetű: harisnya ’durva fehér háziposztóból készült, szűk nadrág’, kujak, kulyak ’ököl’, lok ’sík terület, vízmenti lapály’, radina ’újszülöttnéző látogatás’, sántál, talabor ’ereszkedőn a kerék alá tett kis, vályúforma fa vagy vas fékezősaru’, zseréb ’fonalköteg vagy ‑tincs, pászma, matring’. Feltételesen ruszin (orosz), ukrán: bálerka ’10‑20 literes pálinkás faedény, csobolya’, bacsók, batykó, batyóka, batyuka ’farsangi álarcos, jelmezes’, ’együgyű, ügyetlen’, buják ’forróvérű’, cárina ’régen a mező bekerített, tilalmas része (ahol nem szabad legeltetni)’, cibere ’fokhagymás, ecetes leves’ vagy ’savanykás levesek savanyítószere’, csepesz ’főkötő’, kaláka ’közös munka, amellyel megsegítenek valakit’, karinca ’védőruha, kötény’, kosornya ’kézikosár’, nádra ’nőnek a méhe,
pinája’, mándruc ’kárpáti hiúz’, náprátyi ’gyenge, félénk, hazug, rosszféle ember’, nyemák, nemák ’jelentéktelen személy, senkiházi’, nyemékel ’kelletlenül teszi a dolgát, nyámmog’, parapács ’ügyes, talpraesett, jóbeszédű’, plátka ’vászonból készült betét az ing, blúz stb. vállrészének megerősítésére, keményítés’, szemerke, szemerkefenyő ’boróka, borókafenyő’, zuvat ’pletyka’ stb. A famegmunkáláshoz köthető szláv szavak átadói is a ruszinok lehettek.
- ótörök (bolgár-török) hatás. Ide tartoznak: bü, büh ’rossz, undok, ocsmány’, büt, bütü ’sarok’, ’vég’, iker ’egy hassal születő testvér(ek)’ (a Tsz. mint székely szót adja meg, a későbbi tájszótárakban nem szerepel, mivel köznyelvivé vált), ját, jád ’drusza, esetleg barát’, odor, udor ’csűrpadlásnak a széna vagy a gabonaszár, csépeletlen gabona tárolására használatos része; vagy maga a csűrpadlás; vagy a csűr alsó részén található, hasonló célt szolgáló elrekesztett (két) rész’, olló ’gida, kecskegida’, üvecs ’éves, még nem ellett nőstény juh’.

RECENT ADVANCES IN ARCHAEOLOGICAL RESEARCH
ON EARLY HUNGARIAN HISTORY
AND THEIR POTENTIAL LINGUISTIC RELEVANCE



A korai magyar történelem forrásszegény kutatási terület. Így a régészet, mint rohamosan
gyarapodó forrásanyagú tudományág, kiemelkedő jelentőséggel bír. Fontos hangsúlyozni, hogy a tárgyi
hagyaték esetében a kutatási módszerek terén is jelentős bővüléssel számolhatunk, elsősorban a nagy
lendülettel megindult bioarcheológiai vizsgálatoknak köszönhetően. Az utóbbi évek legjelentősebb magyar
őstörténeti eredménye régészetileg az etelközi szállásokkal azonosított Szubbotci-típusú lelőhelyek
kimutatása volt a Dnyeper mentén, majd számuk robbanásszerű növekedése a Dnyeszter folyó vidékén.
A Dnyeper középső szakaszán ma már tucatnyi lelőhely és számos szórványlelet sorolható a Szubbotci-
leletkörhöz. Itt jól tükröződnek a szomszédos, elsősorban az északi, szláv nyelvű népekkel, valamint
a krími-bizánci kultúrkörrel létrejött kapcsolatok. A leletanyag időrendje mellett annak jellege is kifejezetten
összhangot mutat a magyarok 9. századi elődeiről a muszlim forrásokból megismert képpel. Keletebbre
továbbra is a szamarai Volga-könyök és a Dél-Urál tágabb térsége az a régió, amely a magyar
etnogenezis vonatkozásában legtöbb kapcsolattal bír. A Dnyeper és a Volga között az utóbbi évtized(ek)
intenzív ásatásai ellenére sem tudunk több magyar jellegű, vagy Volga-Urál vidéki leletet felmutatni, így
ezt az „űrt” ma már nem tekinthetjük véletlennek vagy kutatási hiányosságnak. A magyarság elődeinek
régészetileg legkorábban megfogható nyomát továbbra is az Urál hegységtől keletre, az Urálontúl régió
keleti szomszédságában feltételezzük. Ma úgy véljük, hogy a magyar nyelv ótörök nyelvi kapcsolatai
már itt megkezdődhettek. Az obi-ugorok elődeinek déli-délnyugati szomszédságában, a Tobol‒Irtis‒Isim
vidékén élő korai magyarok (egy csoportja) a 6. század közepén, és/vagy – amint az ma még inkább
alátámaszthatónak tűnik – a 9. század legelején nyugati irányba mozdult el. Ez a közösség rövid időn
belül megjelent a Volga bal partján, és szállásterülete kiterjedt Volgai Bolgária határáig. Ezt követően
egyik részük a Volga–Káma régióban maradt, míg másik csoportjuk még a 830-as évek előtt nyugat felé
vándorolt és a Fekete-tenger északi előterében telepedett meg. A Volga vidéki levédiai szállásterületről
Etelközbe költöztek, mely utóbbit a Szubbotci-típusú lelőhelyek elterjedése rajzol ki. A volgai nomád
átkeléseket 300 évig sikeresen blokkoló Kazár Kaganátus egyetértésével és velük szövetségben, feltehetően
a kazárok politikai érdekei mentén kerülhetett sor a Dnyeper–Dnyeszter vidékére történő magyar
áttelepedésre. A 890-es évek és a 10. század eleje között ezen régészeti lelethorizont jellemző tárgytípusai
eltűntek a Fekete-tenger északi előteréből, ugyanakkor felbukkantak keleten, a Volga-vidéken, valamint a
Kárpát-medencében, ahol továbbfejlődésük figyelhető meg.

Az alábbi tanulmányomban a magyar és az orosz nyelvre az utóbbi évtizedekben gyakorolt, egyre erősödő angol nyelvi hatás ez idáig kevésbé vizsgált eredményének, az idegen mintát követő, de saját nyelvi elemekből építkező, újonnan kialakult tükörszavaknak a rövid áttekintésére vállalkozom. Szándékaim szerint írásom alapvetően gyakorlati jellegű, a tükörfordítást érintő elméleti kérdésekkel nem foglalkozom. A témában született szakirodalmi munkák vázlatos összefoglalása után kitérek a tükörszavak szótári rögzítésének problémáira, végül pedig tematikus csoportosításban tárgyalom a magyar és az orosz nyelv angol mintára létrejött új keletű tükörszavait, valamint a tükörszó-alkotási folyamatok hasonlóságait és eltéréseit.

A thorough description of the behaviour, functions, semantic content and the part of speech relatedness or identification of morphemes called verbal prefixes (or 'igekötők' in Hungarian) poses many problems for the analyst and that not all of the problems have been solved or discussed extensively and satisfactorily and in the depth required. In our paper we would like to bridge some of the gaps related to clarifying the semantic functions and features of the prefix 'le-' ('downward-') by outlining factors such as direction, motion, lexical content, frame relatedness, metaphorization, based on and supported by a body of experimental data gained from 50 adult native speakers of Hungarian.

A kutatásom célja, hogy kiderítsem, igaz-e az az irodalmi köztudatban jelen levő nézet,
miszerint a különböző lejtésű időmértékes verssoroknak eltérő érzelmi hatása van. A különféle költői eszközök, mint a ritmus, a rímek és a beszédhangok érzelmi és esztétikai hatása kutatott téma a pszicholingvisztikában, de a verssorok lejtésének érzelmi hatását eddig nem vizsgálták empírikus módszerekkel.
Ahhoz, hogy kiderítsem, valóban elterjedt-e ez a közhiedelem, egy kérdőíves
elővizsgálatot vettem fel. A vizsgálati személyek irodalomtanárok, irodalmi körök tagjai és magyar szakos hallgatók voltak. Az eredmények szerint él a körükben az az elképzelés, hogy a jambikus sorok vidámabbak, a trochaikusak pedig szomorúbbak.
Ezt követően kísérlettel vizsgáltam, hogy a különböző lejtésű verssorok milyen érzelmi
hatással bírnak. A kísérleti személyekkel más-más lejtésű versrészleteket hallgattattam meg, illetve ezekhez lejtésben hasonló, ám értelmetlen versszakokat is.
Az eredmények szerint a kísérleti személyek a jambikus verssorokat szomorúbbnak
találták, mint a trochaikusakat. Ennek alapján az az irodalmi körökben élő nézet, amely szerint a jambikus verssorok vidámabbak lennének, mint a trochaikusak, nem igaz.

A jelen munka célja, hogy az aspektusról mint nyelvi kategóriáról átfogó, példákkal illusztrált és lehetőség szerint teljes leírást adjon három nyelv (magyar, német, lengyel) viszonylatában. Fontos, hogy a kép, amit kapunk, általános érvényű, ugyanakkor áttekinthető is legyen, mivel csak a világos elméleti keretek nyújthatnak megfelelő alapot egy a glottodidaktikában is felhasználható vizsgálathoz.

Съдържание:
Предговор (П. Пейковска)  7
История
Геза Фехер (1890-1955)  27
Геза Фехер, Паметниците на прабългарската култура и връзката им с древната унгарска история (Прев. Н. Димова)  30
Дюла Моравчик (1892-1972)  57
Дюла Моравчик, Към историята на оногурите (Прев. Ю. Крумова)  59
Лайош Талоци (1856-1916)  103
Лайош Талоци,, Унгарско-български връзки (Прев. П. Пейковска)  106
Лайош Талоци, Грамоти за историята на унгарско-българските връзки 1360-1369 (Прев. С. Лекова, П. Пейковска)  121
Лайош Талоци, Лудовик Велики и българското банство (Прев. П. Пейковска, С. Лекова)  143
Езикознание
Золтан Гомбоц (1877-1935)    205
Золтан Гомбоц, Тюркските заемки преди заселването в днешната ни родина (Прев. И. Маркова)  207
Янош Мелих (1872-1963)  229
Янош Мелих, Славянските ни заемки (Прев. И. Маркова)  258
Оскар Ашбот (1852-1920)  274
Оскар Ашбот, Славянските ни заемки (Прев. И. Маркова)  276
Етнография
Геза Цирбус (1853-1920)  305
Геза Цирбус, Южноунгарските българи. Брой и начин на заселване. (Прев. П. Пейковска)  307
Ищван Ечеди (1885-1936)  321
Ищван Ечеди, Древното земеделие на българите (Прев. П. Пейковска)  323
Бела Барток (1881-1945)  335
Бела Барток, Така нареченият български ритъм (Прев. П. Пейковска)  358
Естествознание
Имре Фривалдски (1799-1870)  351
Имре Фривалдски, Природонаучна експедиция в района на Балкана. Второ съобщение (Прев. С. Хрусанова, З. Хубенов)  354
Имре Фривалдски, Кратък преглед на една природонаучна експедиция в Европейската част на Турската империя (Прев. С. Хрусанова, З. Хубенов)  365
Виктор Янка (1837-1890)  381
Виктор Янка, Ботанически екскурзии в Турция (Прев. М. Христов)  383
Янош Вагнер (1870-1955)  409
Янош Вагнер, Ботаническа експедиция (Прев. Л. Лесничкова)  411
Приложения
Списък на съкращенията  416
Българската тематика в трудовете на унгарски учени ХІХ в. - средата на ХХ в. Библиография. (Съст. П. Пейковска)  417 
Именен показалец  436
Географски показалец    446

Fehér Géza régész, Moravcsik Gyula bizantinológus, Thallóczy Lajos történész, Gombocz Zoltán nyelvész, Melich János nyelvész,  Asbóth Oszkár nyelvész, Munkácsi Bernát nyelvész, Czirbusz Géza földrajztudós, Ecsedi István etnográfus, Bartók Béla, Frivaldszky Imre természettudós, Janka Viktor botanikus, Wagner János botanikus

„Nem-e lesz túlzás?! István!!!??? Nem-e magyart tanít, vagy mi?” – kérdezte tőlem nagyjából fél évvel ezelőtt a tanítási gyakorlatomat vezető tanárnő már rögtön az első  Bevallom, kissé rosszul esett ez az ironikus kérdés, jóllehet értettem, értem most is, mi áll mögötte. Magyarországon még ma is erőteljesen él egy olyan társadalmi beidegződés, amely az embereket a nyelvhasználatuk alapján diszkriminálja, mindezt nyelvészeti alaptényeket figyelmen kívül hagyva, úgymint a nyelv állandó változása, a különböző nyelvváltozatok egyenértékűsége vagy az az alapigazság, hogy a nyelvnek más fontos funkciói is vannak a kommunikáció mellett, például az esztétikai vagy az identitásjelölő funkció.
Előadásomban arra próbálok rávilágítani, hogy miért jelent komoly problémát a nyelvi alapon történő diszkrimináció, ami az iskolákban legerőteljesebben a magyartanárok közvetítésével valósul meg (elősegítve ezzel a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődését), ugyanis már csak a tananyag bizonyos témaköreinek (pl. nyelvművelés, nyelvváltozatok) puszta léte implikálja ezt a jelenséget. Továbbá annak a kérdését járom körbe, hogy miért hatnak negatívan a tanulókra a pedagógusok különféle stigmatizációs aktusai a pedagógiai kommunikáció folyamatában. A nyelvi alapon történő diszkrimináció hatásai mellett fontosnak tartom az okokat is bemutatni, amelyek igen szoros összefüggésben állnak egymással, mintegy hálót alkotva határozzák meg és legitimálják az emberek nyelvi megnyilatkozásait és ítéleteit. Az okok hálójában gócpontként emelhető ki a nyelvhelyesség korántsem problémamentes értelmezése (vagy sokszor félreértelmezése), a nyelvi ideológiák elkerülhetetlen hatása, a gettó-érv, a társadalmi beidegződés (ami ma Magyarországon meglehetősen normatív), illetve nem mellékesen a tanárképzés és az annak nyomán végzett tanári tevékenység, mely utóbbinak kardinális szerep jut a tanulók tanulmányi eredményességének befolyásolásában, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek reprodukálásában.

The present paper deals with the phenomenon of time from a cognitive viewpoint. The author gives an overview of the LVW of time on the basis of some phraseological units serving for the expression of contents connected with ‘time’ in a number of Indo-European languages. /
A jelen tanulmány kognitív szempontból foglalkozik az idő jelenségével. A szerző egy sor indoeurópai nyelv idővel kapcsolatos tartalmakat kifejező frazeológiai anyagára támaszkodva nyújt áttekintést az idő nyelvi képéről.

A jelen tanulmány a világ nyelvi képét a „haza” fogalmának vonatkozásában vizsgálja a magyar és néhány indoeurópai nyelv (német, olasz, angol, lengyel) kontextusában, teret engedve olykor a fordítástudománnyal, a transzlatorikával kapcsolatos egynémely kérdésnek is.

A jelen munka célja, hogy rámutasson a címben szereplő három dolog: a beszédaktusok, a konverzációs stratégiák és az egyes kultúrák közötti összefüggésre, megpróbálja feltárni ezek kapcsolatát, s a témáról már meglévő tudomásunkat újabb információkkal gazdagítsa. Munkánk során - amely nem törekszik teljességre - a tárgyról adott áttekintés után különféle nyelvekből és kultúrákból vett példákkal próbáljuk bemutatni, mennyire különbözők lehetnek egymástól az ezen kultúrákban létező beszédaktusok, mennyire eltérő konverzációs stratégiákat követhetnek a más nyelveket beszélők. Ennek során azt is megvizsgáljuk, hogy egyes beszédaktusok, illetve társalgásirányító maximák mennyire tekinthetők univerzálisnak. Végezetül pedig szólunk az infiltráció jelenségéről, amely napjainkban egyre meghatározóbb szerephez jut.

A magyar nyelvben az igekötők számának növekedése és rendszerük kiépülése valószínűleg összefüggésben áll az igeidők számának csökkenésével. A jelen munkában arra próbálunk választ találni, milyen kapcsolat van az igekötők és az aspektus, illetve akcióminőség-kifejezés között.

Im vorliegenden Beitrag wird das sprachliche Weltbild (LWV) des Wortes chrzan/Kren anhand polnischer und deutscher Redensarten untersucht und vorgestellt. Es kann festgestellt werden, dass die mit dem Wort chrzan/Kren gebildeten Phraseologismen in beiden Sprachen eher eine negative Bedeutung haben. Die einzige Ausnahme bildet die wienerische Wendung für etwas a Kren sein, die eine positive Bedeutung hat. Dies hängt damit zusammen, dass Kren als Nutzpflanze meistens nur gering geschätzt wird.

A magyar nyelvújítás című, negyedszázaddal ezelőtt írt tanulmányát Tolcsvai Nagy Gábor (1995: 370) ezzel a nem alaptalan-de aztán mások mellett éppen saját, új szempontok érvényesítésével új meglátásokat kidolgozó tanulmányaival többször is megcáfolt-kételynek a felvetésével indította: "Talán elcsodálkozhat az olvasó […], hogy olyan témát jelöl a fenti cím, melyet már ezerszer tárgyaltak a szakma klasszi-kusai, és bizonnyal lehetetlen újat vagy érdekeset mondani róla." A jelen dolgozat vonatkozásában bennem is felmerülő "mi újat, érdekeset lehet még mondani a nyelv-újításról?" kérdéssel összefüggésben, a téma legáltalánosabb előzetes megközelíté-sekor szükséges azonban nyomatékosan arra is utalni, hogy a nyelvújításról-mint ezt részben éppen a régebbi és a legújabb vonatkozó szakirodalom rendkívüli bősé-ge is jelzi-számos lezáratlannak tűnő értelmezés, értékelés létezik ma is egymás mellett, nemegyszer egymás ellenében. Ezzel függ össze az is, hogy elsődlegesen irodalomtudományi szempontból, de a nyelvészeti megközelítés számára is tanul-sággal Margócsy István (1996: 251) nem túl régen a teljes újragondolás lehetőségét vagy inkább szükségességét így vetette fel: "Ha megpróbáljuk a lehetetlent, s vala-melyest is elfogulatlan szemmel olvassuk újra a XvIII. század végének jó pár fontos megnyilatkozását a magyar nyelvet illetően, szinte természetesen zavarba kell, hogy jöjjünk, oly tarkabarka, oly nehezen értelmezhető képet kapunk-s ha nem hagyjuk magunkat egyszerűen elhitetni a majd kétszáz éve folyamatosan hagyományozódó irodalomtörténeti tézisektől […] s az egyes kijelentéseket, álláspontokat, tényeket a maguk helyén próbáljuk meg újra megérteni, alighanem arra a megoldásra kell, hogy jussunk: újra kell gondolni az egész helyzetet, nyelvestül, irodalmastul…" Az alábbiakban az ehhez az újragondoláshoz való hozzájárulás szándékával, annak egyik lehetőségeként vetem fel a nyelvújítás diszkurzusában megjelenő metaforák szerepének, nyelvelméleti jelentésének a vizsgálatát. Módszertani szempontból eh-hez egyik leginkább inspiráló, elsődlegesnek nevezhető kiindulópontom Kertész András (2005) A nyelvészet metaforái című, a kognitív szemantika metaforaelmé-letét (összegzően lásd pl. lakoff-Johnson 1980; Kövecses 2010) metaelméleti fel-használásban alkalmazó akadémiai székfoglalójának az az alapfeltevése volt, hogy a metaforák szerepének vizsgálatával magukról a nyelvészeti elméletekről is releváns megállapításokhoz juthatunk. Ezzel összefüggésben szükséges azonban mindjárt itt leszögezni, hogy Kazinczy és a magyar nyelvújítás két nagy tábora, az "ortológus" és a "neológus" irány vonatkozásában csak tágabb értelemben beszélhetünk nyelvé-szeti elméletekről, ezért is alkalmazom a következőkben inkább a nyelvszemlélet, nyelvfelfogás kategóriákat. 1 A tanulmányban ismertetett kutatómunka az EfOp-3.6.1-16-00011 jelű "fiatalodó és Meg-újuló Egyetem-Innovatív Tudásváros-a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szol-gáló intézményi fejlesztése" projekt részeként-a széchenyi 2020 keretében-az Európai unió támogatásával, az Európai szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Az Oxford Dictionaries internetes oldala szerint a 2013-as év szava az angol nyelvben a selfie lett. Az alábbi tanulmány az angol selfie szó magyar és orosz nyelvbeli alakjáról (szelfi, illetve селфи), nyelvtani jellemzőiről, rövid idő alatt kifejlődött szócsaládjáról és átvevő nyelvi megfelelőiről szól.

In diesem kurzen Artikel wurden die Funktionen des Verbalpräfixes po- im Polnischen skizziert (über die Grundbedeutungen von po- s. noch Garncarek 2001: 134). Zusammenfassend kann man feststellen, dass sich die folgenden Funktionen von po- aufzeigen lassen:
1) „rein aspektuelle” Funktion
2) aspektuell-modifizierende Funktion
delimitative oder determiantive (auch saturative) Funktion: Profilierung der äußeren Grenze der Situation diminutive Funktion: Profilierung der Abschwächung der Tätigkeit
ungressive Funktion: Profilierung des Beginns einer Situation
resultative Funktion: Profilierung der inneren Grenze einer Situation
pantive Funktion: Profilierung der Ingressivität und der Fordauer einer Situation
3) lexikalisch-modifizierende Funktion
4) stilistische Funktion

A bécsi nagyvárosi zsargon szókincsére és frazeológiájára a szláv nyelvek közül elsősorban a cseh és a horvát hatott, de – az előbbieknél jóval kisebb mértékben – felfedezhetjük a bosnyák, a szlovén, sőt talán még az orosz nyomait is. A nem szláv nyelvek közül pedig beszélhetünk még jiddis, magyar vagy olasz hatásról. Mindez történelmi okokra vezethető vissza: a múlt század fordulóján Bécset a maga mintegy 500 000 cseh bevándorlójával „a legnagyobb cseh városként” emlegették, ami egybevág azzal a gyakran idézett bécsi mondással is, amely szerint: In Wien haben alle mindestens eine Großmutter aus Böhmen; azaz: ‘Bécsben mindenkinek van legalább egy Csehországból származó nagymamája’.