Természetrajz

A természetrajz közismert tudományterület és iskolai tantárgy volt a 18. és 19. században. A természetrajz „természetbúvár” szemléletű, tehát megfigyelésen alapuló ismereteket foglalt össze az alábbi területeken:

• Embertan
• Állattan
• Növénytan
• Ásványtan és kőzettan

A 20. század a kísérletes tudományok felvirágzását hozta, ekkor a természetrajz szó kissé kiment a divatból. A hazai természetrajzi múzeumok sorra felvették a „természettudományi” nevet, noha a kémia, a fizika és a természettudományok más fontos ágai sosem kaptak helyet a falaik között. Ilyen, valójában természetrajzi szemléletű hazai múzeumok pl. a Magyar Természettudományi Múzeum, a Bakonyi Természettudományi Múzeum, vagy a pécsi Természettudományi Múzeum. A hasonló múzeumoknak hazánkban és a világban egyaránt kiemelkedő jelentősége van pl. a biodiverzitás kutatásában.

Az elmúlt egy-két évtized azonban hazánkban is az iskolai természetrajz-oktatás reneszánszát hozta, csak a tantárgyat már korszerűen környezetismeretnek nevezik.

A latin historia naturalis nyomán sok európai nyelv „a természet történetéről” beszél, pl. az angolban: natural history. Csakhogy a historia szó az ókorban nem a múlt feltárását jelentette, hanem általában a dolgok tanulmányozását. A historia naturalis tehát nem a természeti folyamatok időbeli története, hanem tárgyainak megismerése és leírása volt. Ezért téves volna mindezt „természettörténet”-nek fordítani.

Források

• Hanák Ker. János 1846. Természetrajz vagyis: az állat- növény- és ásványországnak természethű rajzokkal ellátott rendszeres leírása magán és nyilvános oktatásra. Pest: Hartleben. (Hasonmás kiadás: T3 Kiadó - Délkeleti Intézet, Sepsiszentgyörgy, 2006)
• Palló G 2003. Természetrajz. Magyar Virtuális Enciklopédia

Gyermekeknek:

• Horkai Antal 1872. Kis természetrajz. Párbeszédben előadva kedélyes versekkel és dalokkal. Készíté H. bácsi. M.-Sziget: Kaufmann.