Mi a diszkrimináció?

Sem az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, sem más nemzetközi egyezmény nem definiálja a diszkrimináció fogalmát, pedig nemegyszer utalnak rá. A diszkrimináció különböző formáival foglalkozó nemzetközi és regionális emberi jogi dokumentumok más-más módon határozzák meg a fogalmat, attól függően, hogy a diszkrimináció melyik formájáról szólnak.

A Faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény a "faji megkülönböztetést" a következőképpen határozza meg: "bármilyen megkülönböztetés, kirekesztés, korlátozás vagy kedvezményezés faji, bőrszín szerinti, származási, nemzetiségi vagy etnikai alapon azzal a céllal, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elismerését, élvezését és azok gyakorlását, illetve az egyenlő elbánásban való részesülést befolyásolják, megsemmisítsék vagy károsítsák a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a közélet más egyéb területein."

A nők elleni megkülönböztetést az Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) minden formájának felszámolásáról az alábbiak szerint határozza meg: "bármilyen megkülönböztetés, kirekesztés, korlátozás a nemek között azzal a céllal, hogy a nők emberi jogainak és alapvető szabadságjogainak elismerését, élvezését és azok gyakorlását befolyásolják, megsemmisítsék vagy károsítsák a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a közélet más egyéb területein."

A két definícióban a következő közös pontokra figyelhetünk fel:

A megkülönböztetést elszenvedő egyén vagy csoport diszkriminációja mögött mindig találunk valamilyen olyan okot, ami például nemre, faji vagy etnikai hovatartozásra vezethető vissza (nő, fekete, roma stb.). Az a csoport, aki megkülönböztet, a fent említett tulajdonságot problémának látja. Vannak olyan cselekedetek, amelyek kimerítik a megkülönböztetés fogalmát. Ilyen például az elutasítás (ha valaki nem akar fekete bőrszínű barátot), az akadályoztatás (ha valaki nem engedi be a meleg férfiakat a diszkóba), egy személy vagy csoport kirekesztése (ha valaki nem alkalmaz nőket) stb. Mindezek olyan következményekkel járnak, amelyek gyakran magának a diszkriminációnak a céljai. Mindez a diszkrimináció áldozatát megakadályozza abban, hogy gyakorolja és/vagy élvezze az őt megillető alapvető jogokat.

A diszkrimináció a gyakorlatban lehet közvetett vagy közvetlen. A közvetett diszkrimináció során szándékos megkülönböztetésről van szó, mint például akkor, amikor egy munkaadó visszautasítja a roma jelölteket, vagy amikor egy lakások bérbeadásával foglalkozó cég nem ad ki lakást bevándorlóknak. "Abban az esetben beszélünk közvetlen diszkriminációról, amikor egy személlyel, faji vagy etnikai hovatartozása miatt, kevésbé előnyös módon bánnak, mint ahogy adott esetben egy másik személlyel bánnának." ¹

"A civilizációkat az alapján kellene megítélni, hogy hogyan bánnak a kisebbségekkel."

Mahatma Gandhi

A közvetett diszkrimináció egy adott politika vagy intézkedés hatásában jelentkezik. Közvetett diszkriminációról beszélünk olyan esetekben, amikor egy látszólag semleges intézkedés, kritérium vagy gyakorlat a valóságban egy adott kisebbséghez tartozó személyt vagy személyeket a többséghez képest hátrányos helyzetbe hoz. Példa rá a tűzoltóknál létező, a minimális testmagasságra vonatkozó követelmény (amely jóval több nőt zár ki eleve a jelöltségből), vagy az, amikor egy áruház nem alkalmaz hosszú szoknyás alkalmazottakat, vagy egy hatóság, iskola nem engedélyezi fedett fejű emberek belépését. Ezek a szabályok, amelyek látszólag közömbösek az egyének etnikai vagy vallási hovatartozását illetően, a gyakorlatban aránytalanul juttatják hátrányba az olyan kisebbségi vagy vallási csoportok tagjait, akik hosszú szoknyát és fejkendőt viselnek.

Érezte-e valaha, hogy igazságtalanul hátrányos megkülönböztetés éri?

A személyek és csoportok elleni faji, vallási, nemi, nemzeti, etnikai hovatartozáson, származáson, vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést számos nemzetközi emberi jogi egyezmény és a legtöbb nemzeti törvénykezés is tiltja.

Mégis, a kisebbségek hagyományosan negatív megkülönböztetés áldozatai, függetlenül attól, hogy nemzeti, vallási, kulturális, etnikai vagy szociális kisebbségről van-e szó.

"Életemet az afrikai emberekért folyó küzdelemnek szenteltem, küzdöttem a fehér elnyomás ellen, küzdöttem a fekete elnyomás ellen. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom eszményét dédelgettem, amelyben minden ember harmóniában és egyenlő esélyekkel él együtt. Ezért az eszméért és beteljesüléséért remélek élni. De ha kell, ezért az eszméért meghalni is kész vagyok."

Nelson Mandela

A széles körben elterjedt nyílt és burkolt diszkrimináció negatív következményei néhány országban a pozitív diszkrimináció gyakorlatának bevezetéséhez vezettek. A pozitív diszkrimináció, más néven affirmatív (megerősítő) akció, során egyes csoportokat, mint például a nőket, a fogyatékkal élőket vagy egyes etnikai csoportokhoz tartozó személyeket szándékosan előnyökhöz juttatnak. Az ilyen intézkedések fő célja, hogy ellensúlyozzák és legyőzzék a diszkriminációnak azokat a intézményesített formáit, amelyek egyébként továbbra is sújtanák ezeket az általában kisebbségi csoportokat, valamint az, hogy orvosolják a meglévő aránytalanságokat.

A megkülönböztetés tilalmának elve az Európai emberi jogi egyezményben

Az Európai emberi jogi egyezmény 12. számú kiegészítő jegyzőkönyvének 2000 júniusában történt, Mi-nisz-terek Tanácsa általi elfogadásával kiszélesedett az Egyezmény diszkriminációval kap-cso-latos ha-tásköre. Jelenleg a megkülönböztetés tilalma az Egyezmény 14. cikkének értelmében csak azok-nak a jogoknak az élvezetére vonatkozik, amelyek már szerepelnek az Egyezményben. A 12. pro-tokoll azért jelent nagy előrelépést, mert mint általános, megkülönböztetés elleni záradék, a rasszizmus és a diszkrimináció területén teret enged további cselekvési lehetőségeknek. Hatálybalépéséhez tíz állam ratifikációja szükséges.

Munkahelyi diszkrimináció

"Az IKEA bútorgyár francia leányvállalatának egyik munkatársát 4572 euró pénzbüntetésre ítélték, amiért a vállalat vezetőinek olyan javaslatokat tett, hogy azok ne alkalmazzanak színes bőrűeket. A négy szakszervezet, valamint az SOS Racisme és a Mouvement contre le Racisme et pour l'Amitié entre les Peuples által kezdeményezett panasz következtében az elítélt nőnek, az IKEA Franciaországgal együtt, összesen 15 240 euró kártérítést kell fizetnie. Az alkalmazott e-mailben javasolta, hogy ne vegyenek fel színes bőrűeket a hirdetési katalógusok megfelelő elosztásának felügyeletére." (EFE Press, 2001. április)

Idegengyűlölet (xenofóbia)

A diszkrimináció, a fajgyűlölet és a rasszizmus más formái a világ más részein is elterjedtek. Indiában 160 millióra tehető a dalitok, az érinthetetlenek száma. A kutatások azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a bőrszín meghatározó tényező, amikor a halálbüntetés kiszabásáról döntenek. Ruandában 1994-ben három rövid hónap leforgása alatt majd' egymillió embert, többségükben a tuszi népcsoporthoz tartozókat, öltek meg.

Az Oxford English Dictionary a xenofóbia szó következő értelmezését adja: "idegenektől, más országból jött emberektől való beteges félelem". Más szóval az idegenektől, külföldiektől való irtózást jelenti.

Az idegengyűlölet maga olyan érzés, látásmód, amelynek alapjául nem racionális vagy objektív tények, hanem társadalmilag felépített képek, elképzelések szolgálnak.

A xenofób látásmód összetett társadalmi és kulturális jelenségeket egyszerű "jó fiú - rossz fiú" értelmezésre redukál.

"Mi" (a helyiek) = a minta, a jók és a normálisak, ahogyan mindenkinek élnie, éreznie, gondolkodnia kellene, ellentétben "velük".

"Ők" (az idegenek, külföldiek) = a bűnözők, a veszélyesek, a zavarkeltők, az erőszakosak, a csavargók, a betörők, a bennünket "elárasztók". "Mi" (a helyiek) vagyunk a jók, ellenünkben pedig ott vannak "ők" (a többiek), a rosszak. Nyilvánvalóan értékeket rendelünk a mellé, ahogyan másokat és magunkat látjuk, ami az idegengyűlölet estén alapvetően a következő: "mi" = pozitív, "ők" = negatív.

Ahhoz, hogy felépítsük személyes és csoportidentitásunkat (pl. hogy egy nemzethez, néphez tartozónak érezzük magunkat), az kell, hogy tudatosuljon bennünk a társdalomban meglévő sokféleség, és az, hogy miben különbözünk másoktól. Mindez önmagában nem negatív, egészen addig, míg magát a sokféleséget nem mint veszélyt éljük meg, és amíg a különbségek tudatosítását nem politikai manipulációra használják. Egy másik emberre elsősorban mint testvérre, fivérre vagy nővérre, embertársra kell, hogy tekintsünk, és nem mint idegenre, ellenségre vagy vetélytársra.

Meg kell említenünk, hogy míg Kelet- és Közép-Európában az idegengyűlölet első számú áldozatai a helyi kisebbségek, addig Nyugat-Európában főleg a bevándorlók és a menekültek, köztük a kelet-európai országokból érkezők az érintettek.

Tud olyan példát mondani az idegengyűlöletre, amely nemrég történt az országában?

Bár az idegenektől való félelem - a xenofóbia - morálisan elfogadhatatlan, és ellenkezik mindazzal, ami az emberi jogok kultúráját jelenti, az idegengyűlölet nem törvényellenes, és így jogilag nem is büntethető. Következésképpen az idegengyűlöletnek csak a gyakorlati megjelenési formáit lehet büntetni, amennyiben azokat a törvény bűncselekménynek ismeri el (ide tartoznak az olyan, xenofób látásmódon alapuló rejtett vagy fizikai erőszakkal járó cselekmények, mint a rasszista támadások, a munkahelyi megkülönböztetés, szóbeli bántalmazás, etnikai tisztogatás, népirtás stb.)

A rasszizmus

Becslések szerint 1600 és 1850 között közel 12 millió őslakos amerikai indiánt öltek meg.
10 és 20 millió közöttire tehető azoknak a fekete afrikaiaknak a száma, akik a - 200 évig tartó - nemzetközi rabszolga-kereskedelem következtében haltak meg.

A rasszizmust sokféleképpen meghatározhatjuk. Az egyik definíció szerint a rasszizmus az a tudatos vagy tudat alatti hit, hogy az egyik faj veleszületetten magasabb rendű egy másiknál. Ebből a definícióból két dolog is következik. Az egyik következmény, hogy a "magasabb rendű" fajnak joga van hatalmat gyakorolni és uralkodni azok felett, akiket "alacsonyabb rendűnek" tart. A második következmény, hogy a rasszizmus mind az egyének, mind a csoportok attitűdjét és viselkedését meghatározza. Csakhogy a definícióban használt rasszizmus fogalom előfeltételezi a különböző fajok meglétét. Az utóbbi években elfogadottá vált az a nézet, hogy a "faj" kategóriája társadalmilag felépített fogalom, és hogy valójában az embereket lehetetlen másként, mint "emberi lényként" kategorizálni. Így aztán a "fajgyűlölet" anélkül létezik, hogy különböző emberi fajok léteznének.

Európában igen régi jelenség a rasszizmus. A történelem folyamán a "magasabb rendű" és az "alacsonyabb rendű" fajok megléte melletti érvként biológiai különbségeket vonultattak fel. Darwini evolúciós elméleteket alkalmaztak emberi lényekre, hogy aztán különböző "fajok" szerint osszák be őket. A gyarmatosítás, amelynek során az európai nemzetek másokat leigáztak és kizsákmányoltak, nagyrészt azért történhetett meg, mert a "társadalmi darwinizmus" és más fajelméletek nagy társadalmi elfogadottságot élveztek. A "fehér ember terhe", a gyarmatosítás együtt járt a gyarmatosító európaiak azon "kötelességével", hogy "civilizálják" a gyarmatokon élőket. A rabszolgatartás, ami a XIX. századig igen elterjedt volt az európai kereskedők és kormányok körében, szintén azon a hiten alapult, hogy a rabszolgák "alacsonyabb rendű fajokhoz" tartoznak.

Manapság a rasszisták a biológiai különbségekkel szemben a kulturális különbségekre helyezik a hangsúlyt. A kulturális rasszizmus azon a hiten alapszik, hogy felállítható a kultúrák hierarchiája, illetve hogy egyes kultúrák, hagyományok, szokások nem férhetnek meg egymással. A külföldiek és a kisebbségek kirekesztését és diszkriminációját sokszor próbálják az "összeférhetetlen kultúrákra", vallásokra, "civilizációkra" utalva igazolni.

A hatalom, a hatalomgyakorlás, és a hatalommal való visszaélés szorosan összefonódik a rasszizmussal. A rasszizmust azok működtetik, akiknek ez hatalmukban áll, ugyanakkor a rasszizmus maga meg is határozza a rasszizmust elkövetők és áldozataik hatalmi viszonyát. A rasszizmus áldozatai tehetetlenek, meg vannak fosztva a hatalomtól. Az előítéleteket, vagy a személyekről és csoportokról hozott negatív értékítéleteket (amelyek nem támaszkodnak sem alapos ismeretekre, sem személyes tapasztalatokra) szintén áthatja a rasszizmus. Így aztán a rasszizmus úgy is értelmezhető, mint az előítéletek gyakorlatba történő átültetése, olyan cselekedetek vagy bánásmódok formájában, amelyeket azok követnek el, akiknek ez hatalmukban áll.

A rasszizmus különböző szinteken létezhet:

az egyén szintjén azt jelenti, hogy valaki a saját "faját" más "fajokkal" szemben magasabb rendűnek feltüntető attitűdöket, értékeket, hitet vall magáénak;

az emberi kapcsolatok szintjén olyan viselkedésre utal, amelyben a saját "faj" felsőbbrendűségének hite tükröződik;

az intézmények szintjén az olyan törvények, hagyományok, szokások és bevett gyakorlatok együttesét jelenti, amelyek módszeresen hozzájárulnak a faji egyenlőtlenségek és a társadalomban, egy szervezetben vagy intézményben tapasztalható diszkrimináció fennmaradásához;

kulturális szinten a rasszizmus abból érhető tetten, amikor emberek egy csoportja azt vallja, hogy a saját kultúrájában uralkodó értékrend és viselkedés a "normális", és ehhez képest más kulturális szokásokat alacsonyabb rendűnek vall.

A rasszizmus különböző szintű megjelenési formái szorosan egybefonódnak, és egymásból táplálkoznak. A rasszizmus nyíltan és burkoltan is megjelenhet, de azoknak, akik elszenvedik, a legkevésbé szembeötlő, rejtett formája ugyanolyan sérelmes, mint mikor nyíltan van jelen.

Akár történelmi távlatból vizsgáljuk, akár a mai társadalmakat nézzük, a rasszizmus pusztító következményekkel jár mind az áldozatok, mind azon társadalmak számára, ahol az igaz-ság-ta-lan-ságnak ezt a formáját fenntartják. A rasszizmus gyakran vezetett tömeggyilkossághoz, nép-irtáshoz és elnyomáshoz. Számos helyen lehetővé tette, teszi, hogy a javakat és a hatalmat ke--zében tartó, számában jelentéktelen kisebbség maga alá hajtsa és uralja a többi embert. Bár az igazságtalanságok felszámolásával kapcsolatban számos eredményt könyvelhetünk el, a diszkrimináció, a kiközösítés és a szegregáció különböző formái továbbra is létező és folyta-tódó jelenségek. Azok, akiket "másnak" vagy "idegennek" találnak, gyakran szembesülnek moz-gásszabadságuk korlátozásával, leplezetlen erőszakkal, megaláztatással vagy társadalmi ki-rekesztéssel.

A rasszizmus és az ifjúsági erőszak jelensége

A legtöbb európai országban megtalálható a rasszizmus szülte ifjúsági erőszak jelensége. Sok olyan dokumentált eset létezik, amelynek során fiatalokat, felnőtteket támadtak és vertek meg, megfélemlítettek, vagy a legsúlyosabb esetekben akár meg is öltek nemzetiségük, megjelenésük, vallásuk, bőrszínük, hajviseletük vagy éppen a szakálluk miatt.

A rasszizmus szülte erőszaknak vannak más, kevésbé szembeötlő, de igen elterjedt megjelenési formái is. Ide tartozik a szegregáció, az elkülönülés, elkülönítés, a diszkrimináció, vagy az, amikor bűnbakká kiáltanak ki egy csoportot. De az is az elnyomás egy formája, amikor a rendőrség csak azért igazoltat valakit, mert másként néz ki, a bőre vagy a haja sötétebb színű.

ENSZ-világkonferencia a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia ellen

2001. augusztus 31. és szeptember 7. között a dél-afrikai Durban adott helyet a harmadik rasszizmus elleni Világkonferenciának. A konferencia számos fontos nemzetközi mozgalmat hívott életre, és rengeteg elvárást támasztottak vele szemben. A találkozón, amelyen közel 160 állam és több mint 1500 civil szervezet képviseltette magát, két téma bizonyult meghatározónak. Az egyik a palesztin emberek sorsa (amellyel kapcsolatban kezdeményezések születtek a cionizmus rasszista gyakorlatként történő meghatározására), a másik pedig a rabszolgaság emberiség elleni bűncselekménnyé nyilvánítása, és ehhez kapcsolódóan a kártérítéshez való jog. A konferencián kiadott végső szöveget sikerült úgy megfogalmazni, hogy az a túlnyomó többség számára elfogadható volt:

"Aggodalmunkat fejezzük ki az idegen elnyomás alatt élő palesztin emberek sorsa miatt. Elismerjük a palesztin emberek önrendelkezési jogát, és jogukat saját államuk megalapítására. Elismerjük továbbá a régió valamennyi országának, köztük Izraelnek, a biztonsághoz való jogát, és felkérjük az összes államot, hogy a békefolyamat támogatásával segítsék elő annak mielőbbi befejezését."

A szövegben bocsánatot kérnek a rabszolgaság miatt, bár a kártérítésről nem esik szó benne. Az, hogy a rabszolgaságot és a rabszolga-kereskedelmet mint emberiség elleni bűncselekményt ismerték el, történelmi pillanatnak számít sok-sok ember emberi méltóságának visszaállításában.

Ön szerint kell-e kártérítést fizetniük azon államok kormányainak, amelyek a múltban a rabszolgaság intézményének haszonélvezői voltak?

A hivatalos konferenciát megelőző napokban egy civil szervezeti fórumot és egy nemzetközi ifjúsági fórumot is rendeztek. Az esemény során közel 200 fiatal felnőtt vitatta meg - ifjúsági szervezetek és a kormányzati delegációk képviselői - a rasszizmus elleni küzdelem legfontosabb kérdéseit.

Miért kellene ellenőrizni vagy megtiltani a rasszista propaganda internetes terjesztését?

Bevándorlók, menekültek és menedéket kérők

A német-lengyel határon fekvő Frankfurt am Oder városában fiatal német szkinhedek egy csoportja rendszeresen az egyetemen tanuló külföldi diákokat és külföldi munkásokat támad és félemlít meg. A lengyel oldalon, Frankfurt Slubice nevű negyedében egy másik fiatal neonáci csoport "vadászik" külföldiekre. Egy dokumentált eset során a csoport tagjai bocsánatot kértek egy megvert áldozatuktól, amikor kiderült, hogy az áldozat nem német, hanem spanyol nemzetiségű volt.²

Ma Európában rengeteg bevándorló, menedékkérő és menekült kénytelen nehéz helyzetekkel szembenézni, és gyakran tapasztalják alapvető jogaik és emberi méltóságuk megsértését. A menekültek és menedékkérők gyakran azért kényszerülnek otthonuk, családjuk, hazájuk elhagyására, hogy a háborúktól, üldözésektől, a biztonság teljes hiányától megmeneküljenek. Bár a világon élő menekültek többsége nem kér Európában menedéket, néhányan igen. A növekvő vagy meglévő nacionalizmus és idegengyűlölet, vagy egyszerűen az idegengyűlölő politikusok félelmei miatt számos kormány hozott olyan szigorú intézkedéseket, amelyeknek főleg az a célja, hogy a menedékkérők ne jussanak el a területükre.

A menedékkérők és a menekültek olyan, különösen sebezhető csoportot alkotnak, akiknek jogállását az 1951-es Genfi menekültjogi egyezmény védi és határozza meg. Ma a törvény számos európai országban megengedi, hogy a menekülteket a repülőtereken és a határ menti rendőrőrsön a jogaikra való tekintet nélkül fogságban tartsák. Bevett gyakorlat, hogy azokat a menedékkérőket és illegális bevándorlókat, akiknek kérelmét visszautasítják, kitoloncolják, és néha maga a kitoloncolás is lealacsonyító bánásmód formájában történik.

Mi történik, amikor egy menekült menedéket kér az Ön országában? Tudja, mit kell a menekültnek tennie?

A Schengeni egyezmény (1990) lehetővé teszi, hogy az Európai Unió tagállamai közül 14-nek a határain belül szabadon és korlátozás nélkül utazhassanak az emberek. Csakhogy a régi, belső határok eltörlésével egy időben az Európai Unió az európai térség védelmére egy nagyobb "határt" épített. A menekülteket és menedékkérőket érintő közös európai politika kidolgozását gyakran nevezik az "Európa-erőd" politikájának. Egyrészt azért, mert a hangsúlyt a kirekesztésre és a menekültek távoltartására helyezi, másrészt azért, mert jól példázza, hogy a gazdasági migrációtól való félelem hogyan gátolhatja meg a menekültek és menedékkérők valódi helyzetének és szükségleteinek figyelembevételét.

Honnan érkeznek az Ön országába menekültek?
Miért lettek menekültek?

A számos európai országban fellelhető megszorító és idegengyűlölő menekültpolitika a bevándorolni szándékozók jelentős részét az illegális módszerek felé fordítja, aminek következtében gyakran lesznek a szervezett embercsempészet áldozatai. A legtöbbjük soha el sem indul Európába, míg mások meghalnak útközben: a tengeren vagy a spanyol partoknál, a Földközi-tengeren "felejtett" hajókban, csónakokban, vagy éppen kamionok és vonatok "rakományaként", ahol megfulladnak.

Az illegális bevándorlás számos iparág és vállalkozás számára teremt olcsó munkaerőt. A Moldovában vagy Ukrajnában uralkodó szegénység arra kényszeríti az ott élő férfiakat, hogy Nyugat-Európában keressenek munkát. Mivel "illegálisak", rá lehet kényszeríteni őket arra, hogy nagyon rossz munkakörülmények között, nagyon kevés pénzért dolgozzanak. Gyakran azzal zsarolják őket, hogy elveszik az útlevelüket, vagy a rendőrséggel fenyegetőznek. A fiatal nők gyakran mint háztartási cselédek vagy prostituáltak válnak az emberkereskedelem áldozataivá.

A bevándorlókkal kapcsolatban a legtöbb országban egyfajta haszonelvű nézet uralkodik. A bevándorlókat nem fogadják szívesen, és nem úgy tekintenek rájuk, mint olyan egyénekre, akik valamit adhatnak a közösségnek. Épp csak annyira szívesen látott vendégek, és elfogadásuk addig terjed, ameddig az általuk képviselt munkaerőre az adott pillanatban szükség van.

Egyetért azzal, hogy csak vagyonos embereket engedjenek az országba?

"A bevándorlókkal folytatott munkám középpontjában az emberi méltóság értéke áll. Arra bátorítjuk a hozzánk érkező fiatal bevándorlókat, hogy történeteiket
osszák meg egymással."

Giulia Sanolla, a Sud olasz önkéntese

A mindennapi életben sok olyan fiatal szenved el hátrányos megkülönböztetést, akiknek a szülei, nagyszülei bevándorlók voltak (úgynevezett második és harmadik generációs bevándorlók), és az őket érő diszkrimináció néha erőszakba, társadalmi kirekesztésbe vagy kriminalizációba torkollik. A burkolt rasszista diszkrimináció egyik leggyakoribb megjelenési formája az, amikor ezeket a fiatalokat arra szólítják fel, hogy "válasszanak" a szüleik és a "befogadó" ország "kultúrája" között. Sokan ugyanezzel a gyanakvással tekintenek más társadalmi és etnikai kisebbségek identitására, hűségére, hazaszeretetére.

Az antiszemitizmus és a romaelleneség

Európa egészére elmondható, hogy történelmileg a zsidó és a roma kisebbség szenvedett a legtöbbet az őket érő diszkriminációtól, aminek alapjául vélt "alsóbbrendűségük", és az ezzel együtt járó negatív előítélet szolgált.

Mindkét kisebbség Európán kívüli területekről érkezett. A zsidók a mai Izrael és Palesztina területéről, valamint a Fekete-tenger déli partjairól, a romák pedig Indiából. Mindkét kisebbségnek vándorolnia kellett az üldözések elől, szenvedett az európai többségi társadalmak bánásmódjától, mindkettőjüket alacsonyabb rendűnek tartották, és a második világháború során mindkét csoport tagjai a náci üldöztetés és gyilkolás áldozatai voltak. A kommunista rezsimek szintén szenvedést hoztak mindkét csoport számára, és ma is diszkrimináció, gyűlölet és negatív előítéletek tárgyai, annak ellenére, hogy életkörülményeik, társadalmi helyzetük teljesen különböző.

Mi történt az Ön országában élő zsidó emberekkel a második világháború idején?

Az antiszemitizmus

Az antiszemitizmust úgy határozhatjuk meg, mint a "zsidókkal mint vallási vagy etnikai kisebbséggel szembeni ellenségesség"³, ami gyakran társadalmi, gazdasági és politikai diszkriminációval párosul. Az európai történelem során az antiszemitizmus mindig igen elterjedt jelenség volt, és máig tovább él. Az antiszemita emberek zsidó összeesküvés-elméleteket gyártottak, hogy ezekkel tovább tüzeljék a nem zsidó lakosság antiszemita érzelmeit. A leghírhedtebb ilyen összeesküvés-elmélet a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, egy olyan rágalmakkal teli, hamisított írás, amelynek célja, hogy a zsidók elleni erőszakra buzdítson, és amely még ma is nem egy európai országban közkézen forog.

A XIX. század végére az oroszországi zsidó közösségek rendszeres pogromok (orosz szó a "pusztításra") áldozataivá váltak. Ezek olyan, a zsidó közösségek ellen elkövetett szisztematikus, szervezett, diszkrimináción alapuló, a helyi lakosság által elkövetett erőszakos cselekedetek voltak, amelyek gyakran a rendőrség passzív egyetértésével vagy épp aktív részvételével történtek. A pogromokhoz a kormány antiszemita intézkedései is bátorítást nyújtottak. Zsidó közösségek elleni támadások más európai országokban, például Franciaországban és Ausztriában is gyakran előfordultak.

A XX. század elején a fasizmus térnyerése, és ennek nyomán az, hogy az antiszemitizmus része lett a hatalmon lévők ideológiájának, sok zsidó számára további viszontagságokat hozott. A fasiszta rezsimek és pártok a holocaust során közvetett vagy közvetlen módon együttműködtek a német náci rezsimmel.

A második világháború alatt a náci Németország és szövetségesei által elkövetett holocaust vagy soá során (a soá héber szó, jelentése "égő áldozat") körülbelül hatmillió zsidót gyilkoltak meg csupán azért, mert zsidók voltak. A holocaust jelenette azoknak a rasszista és antiszemita intézkedéseknek a betetőzését, amelyek kegyetlensége először az 1938. november 9-i kristályéjszaka, egy egész Németországot átfogó pogrom során mutatkozott meg.

A bolsevik forradalom sikerével megszűntek az oroszországi pogromok, ám az antisze-mi-tizmus, más formában ugyan, de folytatódott. A zsidókat kitelepítették, vagyonukat elvették, és kirakatpereket rendeztek ellenük. A kommunista rezsimek alatt az antiszemitizmus gyakran hivatalos cionizmusellenes intézkedések mögé bújt.

Ma az antiszemitizmus ugyanúgy él és virul, mint bármikor, bár gyakran rejtettebb módon. Felsőbbrendűségüket valló csoportok temetőket szentségtelenítenek meg, neonáci csoportok, amelyeknek gyakran fiatalok is tagjai, nyíltan antiszemita szólamokat kiabálnak, és számos, a náci propagandát dicsőítő internetes és nyomtatott anyag köröz.

A romaellenesség

A roma embereket (akiket egyes nyelveken tévesen "gypsy"-nek hívnak, beleértve a szintiket is) a többi európai mindig is "másnak" látta. Történelmük nagyobb része során nomád életmódot folytattak, és mint üstfoltozók, kézművesek, zenészek és kereskedők egyik helyről a másikra vándoroltak. Gyakran erőszakkal asszimilálták őket. Néhány országban betiltották a roma nyelvet, és a roma gyerekeket erőszakkal elvették a szüleiktől. A romák számos országban rabszolgasorban voltak, rabszolgaságuknak utoljára Romániában vetettek véget, 1856-ban. A romáknak sohasem volt saját államuk, és soha egyetlen más nép ellen sem viseltek háborút. A XX. század során továbbra is csavargóknak számítottak, és számos országban törvényekkel kényszerítették ki letelepülésüket.

Ma a roma közösségek Európa minden országában továbbra is közvetett és közvetlen diszkriminációtól és üldöztetéstől szenvednek, és nemkívánatos személyeknek számítanak.

Mekkora az Ön országában élő roma közösség?

A porrajmos szó utal az 1933 és 1945 között a német nácik és szövetségeseik által az európai romák és szintik ellen elkövetett népirtásra. Az áldozatok számát a különböző források ötszázezer és kétmillió közöttire becsülik. A porrajmos következményeként az európai roma népesség a háború előtti létszámának kevesebb mint egyharmadára csökkent.

A kelet-európai kommunista rezsimek a romák "emancipációjának" jegyében ellehe-tet-lení-tet-ték a hagyományos roma életformát. A roma családok széthullását a kapitalizmus megjelenése csak tovább erősítette. A romák általában nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel a high-tech munkahelyek betöltésére, így leginkább fizikai munkát végeznek, vagy munkanélküliként, a társadalmi kirekesztettségtől sújtva élnek.

Ma Európában kb. 8-12 millió roma él, közösségeik minden országban megtalálhatók. A legtöbben letelepedtek, de néhány nyugat-európai országban még mindig léteznek félig vagy teljes egészében utazó életmódot folytató csoportok. Míg Spanyolországban és Portugáliában - a betiltás és elnyomás következtében - a romanesz nyelv szinte teljesen kiveszett, a többi ország roma közösségei számára a romanesz nyelv ma is közös kulturális kincs.

"A cigányokat tűzzel és karddal kell kiirtani."

XVIII. századi spanyol törvény

A romafóbia, a romákat érő diszkrimináció és a velük szembeni ellenérzés egész Európában létező jelenség. A romák az elsők között válnak egyes fegyveres konfliktusok áldozataivá, ahogy ezt a volt Jugoszláviában történtek is példázzák, ahol a romák szenvedéseire szinte senki sem figyelt.

A roma emberek diszkriminációjára időben közelebbi példa az a portugál eset, amikor a "bűnözés elleni harcra" hivatkozva de facto illegálisan roma családokat fosztottak meg tulajdonhoz való joguktól. A roma gyerekeket gyakran éri hátrányos megkülönböztetés az oktatás és más alapvető közösségi szolgáltatások területén (pl. Nagy-Britanniában és Franciaországban az utazó-vándorló csoportok gyerekeit), és sokszor elismert jogaik sem érvényesülnek. A roma emberek számos országban váltak áldozataivá fasiszta és rasszista csoportok erőszakos cselekedeteinek, amelyek esetenként gyilkossággal végződtek. A roma gyerekeket néha az értelmi fogyatékos gyerekekkel egy osztályban, iskolában oktatják. A roma emberek lakta falvak gyakran szegregáltak.

Ott, ahol Ön él, milyen hírek szerepelnek a helyi újságban a roma emberekről?

Sok roma gyerek és fiatal olyan ellenséges társadalmi környezetben nő fel, hogy csak a saját családjában és közösségében kap elismerést és támogatást. Számos joguk érvényesülését meg-tagadják tőlük, vagy, mint az oktatás és az egészségügy esetében, csak korlátozott hozzá-fé-résüket engedik.

Lassan bár, de egyre nő a roma emberek helyzetével kapcsolatos aggodalom és tudatosság. A nemzetközi színtéren a Nemzetközi Roma Unió a legszélesebb körű képviseletet nyújtó roma politikai szervezet. Az unió számos ENSZ-testületben konzultációs státusszal rendelkezik. A nem-zetközileg legaktívabb roma emberi jogi szervezet a budapesti székhelyű Európai Romajogi Köz-pont, amelynek fő tevékenységei között a roma emberek emberi jogainak érvényesülését figyelő és védelmező rendszer működtetésén túl, szerepel a tudatosító munka is.

A fogyatékkal élő emberek

A fogyatékosságot olyan körülményként szokás definiálni, amely képtelenné tesz valaminek a megtételére - mint egy betegség, sérülés vagy testi fogyatékosság következménye; a kifejezés jogi értelemben is használatos a cselekvőképtelenség, akadályozottság terminusaként.

"A fogyatékkal élő személyeknek joguk van a függetlenséghez, a társadalmi beilleszkedéshez és a közösség életében való részvételhez."

A módosított Európai szociális karta 15. cikke

A "fogyatékosság" kifejezés nagyszámú különböző funkcionális korlátozottságot foglal magában, amelyek a népesség bármely körében, a világ bármely országában előfordulhatnak. Az emberek lehetnek fizikailag, szellemileg vagy érzékszervileg csökkent képességűek vagy károsodottak, illetve belgyógyászati szempontból vagy mentálisan megbetegedettek. Az ilyen károsodások, állapotok vagy betegségek lehetnek állandósultak vagy átmeneti természetűek.

A "csökkent képességű" kifejezés azoknak a lehetőségeknek az elvesztésére vagy korlátozottságára utal, hogy az ember másokkal egyenlő módon vehessen részt a közösség életében. Ez a kifejezés a fogyatékkal élő személy és környezete szembekerülését írja le. Mindkét kifejezés megfelelő, ám a hangsúly, amelyet hordoznak, finoman, és mégis jelentős mértékben eltérő.

Mit szeretnének a fogyatékkal élő emberek?

"Semmi különöset, semmi szokatlant. Szeretnénk a szomszédos iskolába járni, a közkönyvtárat használni, elmenni moziba, felszállni egy buszra, hogy elutazzunk a belvárosba vásárolni, vagy meglátogatni a barátainkat és a családunkat a városban, vagy bárhol az országban. Szeretnénk eljutni a szomszédos szavazóhelyiségbe, hogy a szavazás napján mindenki mással együtt adjuk le a szavazatunkat. Szeretnénk megházasodni. Szeretnénk dolgozni. Szeretnénk ellátni a gyermekeinket. Szeretnénk jó minőségű, megfizethető orvosi ellátást. Szeretnénk, ha úgy tekintenének ránk, mint valódi emberekre, mint a társadalom részére, s nem valami olyasmire, amit el kell rejteni, akiket sajnálni kell, vagy akikkel jótékonykodni kell." Adrienne Rubin Barhydt, 1996. árilis 10.4 Forrás: www.disrights.org

Az Európai Unión belül a legtöbb szervezet, amely aktívan részt vesz a fogyatékos emberek jogainak előmozdításában, része az Fogyatékossággal Foglalkozó Európai Fórumnak. Az Európa Tanácson belül a tevékenységeket és eljárásokat a Szociális Ügyek Igazgatósága koordinálja.

Hogyan tudnak a fogyatékkal élő emberek részt venni az Ön szervezete tevékenységeiben?

Becslések szerint a világ népességének átlagosan 10%-át sújtja valamilyen fogyatékosság. Az Európa Tanács 43 tagállamának közel 800 milliós népessége esetében ez mintegy 80 millió fogyatékkal élő embert jelentene. Az utóbbi években számos területen megtett lépések ellenére sok fogyatékos ember Európában még mindig akadályokkal találja magát szemben az egyenlő lehetőségek, valamint a közösség életében való teljes részvétel tekintetében. Ilyen probléma például az oktatás és szakképzés alacsony szintje; a magas munkanélküliségi arány; az alacsony jövedelem; az akadályok a fizikai környezetben; a társadalmi kirekesztettség; a tolerancia hiánya, a sablonok és sztereotípiák; a direkt vagy

indirekt diszkrimináció; az erőszak; a rossz bánásmód; a visszaélés.⁵ Egy 2001-ben készült Eurobarométer felmérés szerint a megkérdezett emberek 97%-a úgy gondolja, hogy tenni kellene valamit a fogyatékkal élő emberek társadalmi beilleszkedésének javításáért.⁶

Az Európai Unió 2003-at a Fogyatékos Állampolgárok Évének nyilvánította Európában.

Homofóbia vagy diszkrimináció a szexuális irányultság miatt

A homofóbia úgy definiálható, mint idegenkedés vagy gyűlölet a homoszexuális emberekkel, életformájukkal vagy kultúrájukkal szemben, vagy általában a más szexuális irányultságú emberekkel szemben.

A világ sok részén azok az emberek, akiknek (a többséghez képest) eltérő a nemi orientációjuk, diszkriminációnak vannak kitéve - ez jellegét tekintve az inzultálásoktól a meggyilkolásig terjed. Sok országban a homoszexualitás gyakorlása még ma is bűn, és néhány helyen halállal büntethető. Európán belül, noha előrehaladást értek el a törvények változtatásában, sok ember ma is betegségnek, pszichológiai rendellenességnek vagy természetellenes viselkedésnek tekinti a homoszexualitást.

A homoszexualitás különböző dolgokat jelent az egyes emberek tekintetében. Következzék néhány alapvető definíció:

A biszexuális kifejezés olyan személyre utal, aki saját neméhez és az ellenkező nemhez egyaránt vonzódik.

A meleg kifejezést általában a homoszexuális férfiak esetében használjuk. Bizonyos körökben ez a homoszexuális nőket is magában foglalja (leszbikusok).

A homoszexuális olyan személyt jelent, aki kizárólag saját neméhez vonzódik.

A heteroszexuális kifejezés olyan személyre vonatkozik, aki kizárólag az ellenkező nemhez vonzódik

A leszbikus kifejezés női homoszexuálisokra vonatkozik - vagyis azokra a nőkre, akik nőkhöz vonzódnak.

A transzszexuális olyan személyt jelent, akinek eltér a neme attól, amire a biológiai neme utal (férfi egy női testben, vagy fordítva)

LMBT a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális rövidítése.

"A melegek esetében a történelem és a tapasztalat arra tanít minket, hogy a félelem nem a szegénységből vagy a hatalom hiányából fakad, hanem a láthatatlanságból. A vágy bemocskolása ez - az ösztönös testi vonzalomnak perverzitást és szégyent tulajdonítanak, megtiltják a szeretet kifejezésre juttatását, megtagadják a teljes
jogú erkölcsi állampolgárságot a társadalomban, csak
mert az vagy, ami."

Albie Sachs bíró, Dél-afrikai Alkotmánybíróság, 1998.⁷

Napjaink Európájában ezeknek az embereknek változó a helyzete. Lehet egészen egyszerű (Nyugat-Európa nagyobb városaiban, ahol jól fejlett szubkultúra, bárok, klubok és szervezetek alakultak ki), lehet viszonylag nehéz (Nyugat-Európa kisvárosaiban és Közép-Európa nagy részében, ahol a homoszexualitással kapcsolatos nézetek lassan változnak), és lehet kifejezetten veszélyes (a rendőrök és a "normális" emberek zaklatásai, a hátrányos megkülönböztetést tartalmazó törvények, a gyűlöletből fakadó bűncselekmények mindennaposak néhány olyan kelet-európai országban, mint például Bulgária, Albánia, Románia és Moldova).

A leszbikus és meleg párok Európa-szerte is áldozatai a jogi diszkriminációnak - olyan területeken, mint a házasságkötéshez való jog, a családalapításhoz vagy a gyermek örökbefogadásához való jog (más szóval nem élvezhetik ugyanazokat a jogokat, mint hasonló helyzetben a heteroszexuális párok).

Ismer híres meleg vagy leszbikus embert az Ön országából?

A legnagyobb problémák, amelyekkel az ilyen fiataloknak szembesülniük kell, egyrészről az idegenek részéről érkező diszkrimináció, vagyis az erőszak, zaklatás és a kiszolgálás megtagadása (gyakran előfordul, hogy kidobják őket az étteremből). Másrészről gyakran adódnak problémák a családdal és a barátokkal, amikor valaki bevallja orientációját. Sok ember számára ezek nagyon komoly gondok, és sok ilyen fiatal halogatja a tények vállalását az elutasítástól való félelmében. Az iskolában a társak nyomása nagyon erős lehet, és megnehezíti az ilyen diákok életét.

Egy jelentésben, amelyet 2001 júniusában nyújtottak be az Európa Parlementhez a lengyelországi szexuális diszkrimináció ügyében, az érintettek 22%-a vallotta azt, hogy már volt része fizikai bántalmazásban, és ebből 77% soha nem jelentette ezeket az incidenseket a rendőrségnek, mert féltek családjuk és a rendőrség reakcióitól.⁸

Engedélyezni kellene a meleg és leszbikus párok házasságát?

A fiatalok kifejezetten sérülékeny célpontjai a homofóbiából eredő erőszaknak és diszkriminációnak. Gyakran van bűntudatuk, és súlyos kérdéseket tesznek fel maguknak szexuális identitásukat illetően. Félnek a visszautasítástól, és attól, hogy nem értik meg őket. A negatív visszacsatolás, amelyben részesülnek, rossz viszonyba kergeti őket önmagukkal és a társadalommal. Mindennek a tetejében az erőszak és a rossz bánásmód sokukat depresszióba sodorja, és ez néha öngyilkossághoz vezet.

Vallási diszkrimináció

A II. világháború alatt Jehova tanúit koncentrációs táborokba vitték, mert megtagadták a szolgálatot a német hadseregben.

Európában a sokféleség gyakran vallási sokféleségként van jelen. Az európaiak nagy része keresztény, még akkor is, ha nem gyakorolják vallásukat, ám ez a többség gyakran rejt sokféleséget. Európát mélyen megosztották a katolikusok és protestánsok közötti háborúk, akárcsak korábban a katolikusok és keleti ortodox keresztények közötti háborúk. Mindegyik felekezeten belül sok ág található - olyan különbségekkel, amelyek gyakran észrevehetetlenek a laikusok szemszögéből nézve, ám kritikus jelentőséggel bírnak azok számára, akik hisznek bennük.

Noha keresztény vallási kisebbségek Európa-szerte léteznek, a történelem során érte (és néhány országban ma is éri) őket diszkrimináció. Vallásuk vagy egyházuk nem elismert, vagy nincsen meg ugyanaz a státusuk vagy joguk (például az oktatásban), mint a "hivatalos" vagy uralkodó egyháznak.

Részben az európai integrációs és együttműködési folyamatnak köszönhetően, a keresztény felekezetek közötti különbségek veszítettek jelentőségükből társadalompolitikai szempontból. Néhány filozófus és politikus szerint a kereszténységnek az európai identitás alapjává kellene válnia - ami veszélyes mozzanat, mivel figyelmen kívül hagyja európaiak millióit, akik nem vallásosak, és természetesen azokat, akik nem keresztények.

Milyen kisebbségi vallások léteznek az Ön városában vagy közösségében? Hol gyülekeznek és tartják istentiszteletüket?

A nem keresztény vallások közül talán a zsidó vallás az, amelyet a történelem során a legszélesebb körben ért diszkrimináció az egész kontinensen. A XV. században a Spanyolországból és Portugáliából való kiűzetés után például azokat, akik ott maradtak, erőszakkal áttérítették, vagy titokban kellett gyakorolniuk vallásukat, életüket kockáztatva. Az előítéletek és téveszmék a zsidó hittel kapcsolatosan bizonyosan hozzájárultak az antiszemita beállítottság táplálásához. A történelem során ráadásul jogosnak vélték a zsidósággal szembeni diszkriminációt és elkülönítésüket, ami hozzájárulhatott a holocausttal kapcsolatos passzív toleranciához néhány, elsősorban keresztény társadalomban.

Más fontos kisebbségi vallási közösséget alkotnak még Európában a hinduizmus, a buddhizmus, a bahaizmus, a rasztafarianizmus és a szikh vallás követői. Országtól függően a diszkrimináció különböző formáit tapasztalhatják. Sok esetben a vallási diszkrimináció fajgyűlölettel keveredik.

Iszlámellenesség

"Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát."

Az emberi jogok európai egyezménye, 9. cikk 1. pont

A nem keresztény vallások közül az iszlámnak van a legtöbb követője Európában. Ez a többség vallása a Balkán és a Kaukázus néhány országában és régiójában, és a második legnagyobb vallás Franciaországban, Németországban és sok más országban - Nyugaton és Keleten egyaránt.

Amikor a 2001-ben az USA ellen elkövetett szörnyű terrortámadás utóhatásaként világszerte éles megvilágításba kerültek a muzulmánok, azt láthattuk, hogy mennyire törékenyek is valójában közösségi viszonyaink és toleranciaképességünk. A Nyugaton élő muzulmánok meglepve tapasztalták, hogy azok az emberek, akiket barátaiknak hittek, a szomszédaik és polgártársaik hirtelen elfordultak tőlük, és őket hibáztatták a Világkereskedelmi Központ elleni támadásért. Még bosszútámadásokat is mértek ártatlan férfiakra, nőkre és gyermekekre. Nagyon is elgondolkodtató az a tény, hogy az Egyesült Államokban és Európa-szerte számos fejkendőt viselő nőt támadtak meg.

Önnek milyen elképzelései vannak az iszlámról?

Az iszlámfóbia, amely szó szerint az iszlám vallástól, a muzulmánoktól és a rájuk vonatkozó ügyektől való félelmet jelenti, nem új jelenség. Valójában ősi formája ez az előítéletnek, amely azért vált az utóbbi időkben aktuális témává, mert komoly pusztító hatással van a muzulmánok életére, különösen azok esetében, akik kisebbségi közösségekben élnek.

A jelenlegi helyzet a legtöbb európai társadalomban az iszlámmal szembeni erős és mélyen gyökerező előítéletből fakad. Ennek leggyakoribb formája az, amikor nem ismerik el hivatalos vallásként, nem biztosítják az engedélyeket a mecsetek építéséhez, vagy nem nyújtanak segítséget, illetve anyagi támogatást a muzulmán vallási csoportok vagy közösségek számára.

Az iszlámmal kapcsolatos tudatlanság a fő oka az iszlámfóbiának. Az iszlámot gyakran pusztán a terrorizmussal és a végletességgel társítjuk. Valójában az iszlám olyan vallás, amely toleranciát, szolidaritást hirdet - és a másik ember iránti szeretetet, ahogyan azt sok más vallás is teszi.

Mit lehet tenni az Ön szervezetében vagy iskolájában más vallások jobb megismerésének és megértésének érdekében?

A legelterjedtebb előítélet az iszlámmal kapcsolatban az emberi jogokkal való "összeegyeztethetetlensége". Ez az előítélet gyakran olyan országok valós szituációjából ered, ahol az iszlám a többség vallása - ezek főleg arab országok. "Összeegyeztethetetlenségére" példaként a demokrácia hiányát és az emberi jogok széles körű megsértését szokták említeni. Az előítélet abban rejlik, hogy az iszlámot tekintik egyedül felelős tényezőnek a szituáció kialakulásáért, holott valójában a kérdéses rezsimek többsége egyszerűen csak nem demokratikus. Amennyiben ezt a gondolatmenetet a keresztény országokra alkalmaznánk, ez annak felelne meg, mintha a keresztény vallásokat tennénk felelőssé például a Portugáliában, Spanyolországban vagy Görögországban korábban fennállt diktatúrákért, majd arra a következtetésre jutnánk, hogy a kereszténység összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal és a demokráciával.

A fiatalok gyakran vannak kitéve zaklatásnak, ha kimutatják az iszlámhoz való hűségüket. Néhány országban a muzulmán lányoknak megtiltják, hogy kendővel takarják el a fejüket, amikor iskolába mennek.

Jogi keret

Számos nemzetközi és regionális okirat vagy általánosságában utal a diszkriminációra, vagy annak valamelyik speciális formájával foglalkozik. Az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül néhány ilyen példa:

Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948)

Nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés minden formájának eltörléséről (1965)

Egyezmény a nők elleni hátrányos megkülönböztetés minden formájának eltörléséért (1979)

A fogyatékos emberek jogainak nyilatkozata (1975)

Az ILO egyezménye (169. számú) a független országok bennszülött vagy törzsi szervezetben élő népeiről (1989).

Az Európa Tanácsban az Emberi jogok európai egyezményén kívül az utóbbi években fontos eredményeket értek el, különösen a következők segítségével:

A kisebbségi nyelvek európai kartája (1992)

Egyezmény a külföldieknek helyi szinten való részvételéről a közéletben (1992)

Keretegyezmény a kisebbségek védelméről (1995)

További információk

A fajgyűlölet és diszkrimináció témájában

Európa Tanács - a Fajgyűlölet és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, www.ecri.coe.int

La Ligue Internationale contre le Racisme et l'Antisémitisme (LICRA), Franciaország, www.licra.com

SOS Racisme (Franciaország), www. sos-racisme.org

UNITED az interkulturális fellépésért - Európai hálózat a nacionalizmus, fajgyűlölet és fasizmus ellen, az emigránsok és menekültek védelmében, www.xs4all.nl/~united

Európai hálózat a fajgyűlölet ellen, www.enar-eu.org

Fajgyűlölet Elleni Európai Internetes Központ, www.icare.to

A Fajgyűlölet és idegengyűlölet Európai Ellenőrző Központja (EUMC), www.eumc.eu.int

Európai kisebbségek (MoE), www.moe-online.com

Fiatal kisebbségi nők (WFM), www.wfmonline.org

A romákról

Európai Roma Jogi Központ (ERRC), www.errc.org

Nemzetközi Roma Szövetség, www.romaunion.org

Union Romani (Spanyolország), www.unionromani.org

Patrin Web Journal, www.geocities.com/Paris/5121/patrin.htm

A fogyatékkal élő emberekről

A Fogyatékkal Élők Ügyének Világszervezete (WID), www.wid.org

Fogyatékossággal Foglalkozó Európai Fórum, www.edf-feph.org

A bevándorlókról és menekültekről

Az ENSZ Menekültügyi Bizottsága: www.unchr.org

Portál a menekültek jogainak előmozdításáért és védelméért, www.december18.net

Association des Travailleurs Magrébins en France, www.atmf.org

SOLIDAR, www.solidar.org

Az Európa Tanács a menekültek és száműzöttek ügyéért, www.ecre.org

A vallásról

Az Egyesült Vallások Kezdeményezése, www.uri.org

A bahaizmus (a bahaista világ oldala), www.bahai.org

Az iszlámról - az Iszlám 21 Projekt oldala, www.islam21.net

Fórum az iszlámfóbia és fajgyűlölet ellen (Egyesült Királyság), www.fairuk.org

Szikh honlap, www.sikhs.org

Hindu Források online, www.hindu.org

Egyházak Világtanácsa, www.wcc-coe.org

A Katolikus Egyház - a Pápai Szentszék weboldala, www.vatican.va

Keleti Ortodox Egyházak, www.orthodoxinfo.com

Orosz Ortodox Egyház, www.russian-orthodox-church.org.ru

Shamash: zsidó hálózati információ és vita az interneten, http://shamash.org/about.shtml

Az antiszemitizmusról

Antiszemitizmus és idegengyűlölet napjainkban, www.axt.org.uk

Rágalmazás Elleni Liga, www.adl.org

Zsidó Világkongresszus: www.wjc.org.il

A meleg- és leszbikus témákról

Nemzetközi Leszbikus és Meleg Szervezet, www.ilga.org

Leszbikus és Meleg Stratégiai Tudományok Intézete, www.iglss.org

Tények a szexuális irányultságról és a szexuális előítéletekről, psychology.ucdavis.edu/rainbow

Nemzetközi Leszbikus és Meleg Fiatalok Szervezete (IGLYO), www.iglyo.org

Forrás

Alaux, J.P., Bach, J., Benot, Y., et Al., Égalité sans frontiére: les immigrés ne sont pas une marchandise, Les notes de la Fondation Copernic, Haut Conseil de la Coopération Internationale, Éditions Syllepses, Paris, 2001.

Brander, P., Cardenas, C., Gomes, R., Vicente Abad, J, Taylor, M., Education pack "all different-all equal", Council of Europe European Youth Centre Strasbourg, 1995.

Crimes of Hate, Conspiracy of silence, Amnesty International, London 2001.

Liégeois, J-P, Roma, Gypsies, travellers, Council of Europe Press, Strasbourg, 1994.

Ohana, Y., Participation and citizenship - Training for minority youth projects in Europe, (ed.), Council of Europe Publishing, 1998.

Patrin Web Jounal (www.geocities.com/Paris/5121/).

Symonides, J., Ed., "The struggle against discrimination", A collection of international instruments adopted by the United Nations System, Unesco, Paris, 1996.

Taguieff, P.-A., La force du préjugé, Gallimard, Paris, 1987.

"Xenophobia in a European context", Mind and human interaction, Vol.9, No.I, University of Virginia, 2001.

Alaux, J. P., Bach, J., Benot, Y., et Al., Égalité sans frontiére: les immigrés ne sont pas une marchandise, Les notes de la Fondation Copernic, Haut Conseil de la Coopération Internationale, Éditions Syllepses, Paris, 2001.

Brander, P., Cardenas, C., Gomes, R., Vicente Abad, J, Taylor, M., Education pack all different-all equal, Council of Europe European Youth Centre Strasbourg, 1995.

Crimes of Hate, Conspiracy of silence, Amnesty International, London 2001.

Liégeois, J-P, Roma, Gypsies, travellers, Council of Europe Press, Strasbourg, 1994.

Ohana, Y., Participation and citizenship - Training for minority youth projects in Europe, (ed.), Council of Europe Publishing, 1998.

Patrin Web Jounal (www.geocities.com/Paris/5121/).

Symonides, J., Ed.,The struggle against discrimination, A collection of international instruments adopted by the United Nations System, UNESCO, Paris, 1996.

Taguieff, P.-A., La force du préjugé, Gallimard, Paris, 1987.

Xenophobia in a European context, Mind and human interaction, Vol.9, No.I, University of Virginia, 2001.

Jegyzetek

1 Európai Unió, Direktíva Tanács 2000/43/EC 2000. június 29. Az etnikai és faji eredettől független egyenlő bánásmód megteremtésének alapja.

2 El País, elektronikus változat, 2000. november 5.

3 Harmadik új, nemzetközi Webster-szótár.

4 www.disrights.org

5 Európa Tanács, Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósága.

6 2001. január 2. és február 6. között több mint 16 000 polgár megkérdezésén alapuló Eurobarometer jelentés (54.2/2001).

7 Amnesty International, Crimes of hate, conspiracy of silence (A gyűlölet bűntettei, csendes összeesküvés), 2001.

8 Biedron, R., A szexuális kisebbségek helyzete Lengyelországban - kampány a homofóbia ellen, Riga, 2001. augusztus.