Pataki István
A Varsói Szerződésről és a délnyugati hadszíntérről *
A szerző helyesen csak a cím esetében használja a feltételezést, majd korrigálja a pontatlan meghatározást a hadszíntérről fejti ki álláspontját. A Varsói Szerződés dokumentumaiban nincs feltételezett délnyugati hadszíntér. Dr. Jakus alezredes körülhatárolja a hadszínteret. Teljesebb lehet a kép, ha az országokat is felsoroljuk: Ausztria egy része, Olaszország, Görögország, Törökország, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Albánia és a Szovjetunió déli területei. – Ausztria megemlítését a szerző is indokoltnak tartja, amikor az 5. hadsereg feladatairól ír. „Az osztrák fegyveres erők a VSZ támadó csapataival szemben aktív harcra készültek” olvasható a 65. oldalon. A valóságban a hadszíntér NATO országainak fegyveres erői, diszlokációja okozott gondot, dilemmát a VSZ számára. Erről azonban nincs információ a fejtegetésekben.
A Varsói Szerződés létrehozásakor – Varsó, l955. május l4. – döntöttek a Politikai Tanácskozó Testület megalakításáról, az Egyesített Fegyveres Erők parancsnokságáról, kinevezték az EFE főparancsnokát, meghatározták, hogy a tagállamok hány hadosztállyal vesznek részt az integrált haderőben. Kivétel volt a Német Demokratikus Köztársaság, amely ekkor nem rendelkezett hadsereggel.
Mindvégig anomáliát jelentett, hogy a parancsnokság élén főparancsnok funkcionált. A szerző tévesen Főparancsnokságot említ. Bár tény, hogy a parancsnokság főparancsnokságként funkcionált és döntéseivel számos esetben megelőzte, megkerülte a PTT által deklaráltakat. A május l4-én kelt határozat a főparancsnok első helyettesévé a törzsfőnököt jelölte meg. Döntöttek arról is, hogy a tagállamok egy-egy helyettessel képviselik országaikat. A delegációk 1955. május 9-től érkeztek Varsóba. A magyar és szovjet delegáció 10-étől tartózkodott a lengyel fővárosban. A nyolc állam vezetői folyamatosan nyilatkoztak, tárgyaltak és döntöttek. Május 11-én még nem a szövetségről szóltak a delegációk vezetői, hanem az európai államok békéjének és biztonságának szavatolásáról. Elmarasztalták az USA-t, a Német Szövetségi Köztársaságot és a NATO-t.
A Politikai Tanácskozó Testületről megemlíti a szerző (62. o.) hogy ülésein „általában a kommunista és munkáspártok fő (első) titkárai által vezetett delegációk vettek részt.” 1955-ben és 1956-ban azonban még nem ez volt a gyakorlat. Részletezés nélkül csak annyit: a szovjet delegációt N. A. Bulganyin miniszterelnök, a magyar delegációt Hegedűs András miniszterelnök vezette. Ny. Sz. Hruscsov és Rákosi Mátyás nem utazott sem Varsóba, sem a prágai tanácskozásra. (1956. január 26–27.) Ny. Sz. Hruscsov látszólag a háttérben maradt, holott ő volt a főszereplő. Ő küldte el május elején az első v. főtitkároknak, Rákosi Mátyásnak is a létrehozandó szövetség tervezetét. 1955-ben a szovjet delegáció tagja volt V. M. Molotov szovjet külügyminiszter, G. K. Zsukov marsall honvédelmi miniszter és I. Sz. Konyev marsall. Szovjet javaslatra őt választották meg az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokának. Az alapító okmány elfogadáskor az EFE állományába a MN nyolc szárazföldi hadosztályát és két vadászrepülő hadosztályát helyezték.
A Politikai Tanácskozó Testület 1956-ban létrehozta az Egyesített Titkárságot és az Állandó Bizottságot. A PTT ülésein rendszeresen részt vettek a tagállamok honvédelmi-nemzetvédelmi és külügyminiszterei. A napirendtől függően más személyek is jelen voltak a tanácskozásokon.
A különböző szervezetekről, testületekről a létrehozott bizottságok döntöttek. Meghatározó jelenség volt, hogy a PTT feladatairól a PTT hozott döntéseket, a moszkvai útmutatás alapján.
A szerző tömör áttekintést ad a Varsói Szerződés szervezetéről. Kiegészítésre mégis adódik lehetőség, mivel elmarad a Külügyminiszteri Bizottság létrehozásának feltüntetése, s a tagállamok egységes légvédelmi rendszerének megemlítése. Az utóbbi megszervezéséről a PTT l969. március l7-én döntött, de a szervezet ekkor már több éve működött. A tábornoki kar, a főtisztek gyakorlati tevékenysége megelőzte a politikai döntéseket.
A szerző bemutatja a Magyar Néphadsereg alkalmazására vonatkozó elgondolásokat, konkrét terveket a VSZ hadászati támadó hadműveletében, szól a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok bevetéséről és a hadgyakorlatokról. Ebben az esetben is korrigál. Az alcímmel ellentétben nem az egész Magyar Néphadseregről, hanem az integrált erők egy részéről ad elemzést, az 5. hadseregről és a 3. hadtestről.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a magyar honi légvédelem szintén része volt az integrált erőknek. A 2. honi légvédelmi hadosztály l984-ig volt hadrendben, ezt követte az Országos Légvédelmi Parancsnokság és erői, majd hadrendbe állították az első légvédelmi hadsereget stb. Valamennyi hadászati feladatokat kapott.
Bővebben szólhatunk a Déli Hadseregcsoportról. A szerző négy hadosztályt tüntet fel. (65. o.) A szovjet csapatok részleges kivonásáig (1989.) az országban állomásozott egy harckocsi hadosztály is. A mátyásföldi parancsnoksághoz tartozott még egy légi hadsereg, két rakéta osztály, két légvédelmi dandár, egy kiképző harckocsi ezred, két légvédelmi ezred, egy műszaki ezred, két műszaki zászlóalj, két rádióelektronikai zászlóalj és néhány más egység. A személyi állomány létszáma időről-időre változott. Az 1958. április 1-jén Budapesten aláirt magyar–szovjet egyezmény hatvanezer ötszáz főt tüntetett fel. 1968-ban 64 . 548 szovjet katona állomásozott Magyarországon.
A katonai szervezetek növekvő szerepét támasztja alá, hogy a törzsfőnök és a nemzeti helyettesek mellett a struktúrába beépült és helyettesként funkcionált a légvédelmi csapatok parancsnoka, a haditengerészeti, a repülő, és a fegyverzeti helyettes. Szerephez jutott az EFE hadtáp segítője. Kinevezték a törzsfőnök helyetteseit is a tagállamok képviselőiből.
„A szövetség tagországainak vezérkarai, a szovjet vezérkar által megszabott feladatok és követelmények alapján csak a saját hadműveleti terveiket dolgozták ki.” – írja a szerző a 63. oldalon. Mi volt a szokás, a gyakorlat? A hadműveleti tervek kialakítása felülről indult, direktívák, utasítások formájában, a tagállamok vezérkarainak önálló szerepére alig-alig adódik példa, még a jelzett módon sem. A hadműveleti tervek nem a szovjet vezérkar követelményei, hanem a szovjet vezetésű EFE törzséhez tartozó hadműveleti csoportfőnökség döntései szerint alakultak. A vezérkarok képviselőinek tanácskozásain a közös tennivalókról volt szó.
A gyakorlatokról érthetően több helyen szó esik, s nem marad el az elemzés sem. A dokumentumok, szakírók a legtöbb esetben precíz meghatározásokat alkalmaznak. A legátfogóbb a front méretű, hadászati-hadműveleti, hadműveleti-harcászati, parancsnoki-törzs- vezetési gyakorlatot jelenti. Az utóbbi esetben a hadijáték is pontosnak tekinthető. A lebontás értelemszerűen adódik. Hadászati-hadműveleti... és így tovább. Megnevezik a gyakorlat fedőnevét, helyét, idejét, vezetőjét, feladatát, a résztvevő állomány és haditechnika számát, az értékelést stb. A közreadott elemzés azonban nem tér ki ezekre a kritériumokra és a konkrétumokra is alig-alig találunk pontos példákat.
Érdemes figyelmet fordítani a háborúban érvényes Háborús Határozványra. A szinte valamennyi feladatra kitérő, terjedelmes dokumentum kidolgozása több évig tartott. A határozvány előkészületeinek részeként 1979-ben néhány országban, közöttük Lengyelországban, Magyarországon nagyszabású parancsnoki, törzsvezetési hadijátékot rendeztek már az alapjaiban kidolgozott háborús okmány szellemében. A lengyelországi rendezvényen számoltak a két szuperhatalom, a két szövetségi rendszer hadműveleteivel és az atomeszközök bevetésével.
A vezérkarok képviselői először 1973. június 12–15-e között tárgyaltak Szófiában a katonai vezetés háború alatti tevékenységének főbb irányairól. A feladatokról több alkalommal napirend keretében volt szó.
A PTT 1978. november 22–23. közötti ülésén Moszkvában megszabta: a főparancsnok a honvédelmi-nemzetvédelmi miniszterekkel együtt dolgozza ki a határozvány tervezetét. A tervezetet a miniszterek a főparancsnok irányításával elfogadták. Vita, érdemi megbeszélés nem volt.
A Háborús Határozvány 12 fejezetben taglalja az EFE-re és vezetési szerveire vonatkozó szabályokat háború idején.
A határozványt a pártok első vagy főtitkárai 1980. március 18-án jóváhagyták, majd 1980. április 30-án a főparancsnok, V. Kulikov marsall javaslatára kinevezték az EFE Legfelsőbb főparancsnokává az akkor 73 éves L. I. Brezsnyevet, a Szovjetunió marsallját. A kinevezést aláírta Kádár János, Erich Honecker, Nyikolae Ceausescu, Gustáv Husák, Todor Zsivkov, Edward Gierek.
A határozvány alapján a Legfelsőbb Főparancsnok helyettesévé az EFE főparancsnokát nevezték ki. A határozvány előírta, hogy háborúban az EFE parancsnoksága megszűnik, beépül a Nyugati és Délnyugati hadszíntér főparancsnokságba. Ez a kitétel pontosan 1984-re lett kidolgozva. Megjegyzem: 1981-ben az akkori Délnyugati hadszíntér parancsnokság állományába 627 tábornok és tiszt tartozott, ebből a magyarok száma 55 fő volt.
A dokumentumban foglaltak arra épültek, hogy a szövetség egy estleges háborúban a győzelmet csak a NATO elleni támadással tudja elérni. Ilyen értelemben folyt a kiképzés, a katonai intézetekben a katonai felkészítés, az egyetemeken, főiskolákon a honvédelmi oktatás több éven keresztül, pl. Magyarországon. A határozvány annyira titkos volt, hogy annak fontos részeit az első vagy főtitkárok sem ismerhették. Nyilvánosságra hozatalát pedig megtiltották.
A határozványhoz kapcsolódik, hogy 1981. szeptember 7–12–e között D. F. Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vezetésével belorusz területen front méretű, hadászati-hadműveleti, harcászati, parancsnoki, törzsvezetési hadgyakorlatot tartottak „ZAPAD” fedőnévvel a NATO háborús törekvéseivel szemben. A hadgyakorlatot a marsall sikeresnek minősítette. A résztvevők száma: százezer katona és a kiszolgáló erők, kétezer harckocsi, háromezer páncélozott jármű, kétezer löveg, 1700 repülőgép, kétszáztizenöt hadihajó. Hasonló méretű hadgyakorlatot hat évvel korábban tartottak.
A következő években a főparancsnok, helyettesei és a törzs a határozvány módosításán, fejlesztésén dolgoztak, még a védelmi doktrína elfogadása után, 1988-ban is. Ezekkel a román vezetőkön kívül mindenki egyetértett. A románok a PTT elé akarták terjeszteni a módosítási terveket, sikertelenül. V. Kulikov marsall 1988. április 8-án tárgyalt Kádár Jánossal Budapesten. A főparancsnok szorgalmazta: a tagállamok vezetői határozzák meg saját országaik fegyveres erőinek háború alatti főparancsnokát, a honvédelmi-nemzetvédelmi minisztereinek státuszát, nevezzék ki az EFE Legfelsőbb Főparancsnokát. M. Gorbacsovnak azonban nem volt ilyen ambíciója. Kulikov kezdeményezte a haderők fejlesztését, az EFE törzsében az információs osztály megszervezését. Az osztályt létrehozták l988-ban. Feladata volt adatok gyűjtése mind a NATO-országokról, mind pedig a szövetségesekről. Kádár Jánosnak voltak fenntartásai, de végül a főparancsnokra bízta, hogy milyen lépéseket tegyen.
„A VSz ... nem rendelkezett koherens, a mai értelemben vett katonai doktrínával” – írja a szerző a 67. oldalon. Feltünteti a VSZ PTT 1987. évi ülését, de a katonai doktrínáról nem szól.
Néhány megjegyzés a fenti megállapításokhoz:
1.) Lehet-e mai értelmezés szerint egy korabeli doktrínát vizsgálni? Nem sok értelme van a mai követelményeket szembesíteni egy letűnt szövetség doktrínájával.
2.) Volt a szövetségnek katonai doktrínája. Erről tanúskodik Dr. Gosztonyi Péter nemzetközileg elismert történész több írása. Dr. Mórocz Lajos altábornagy doktori értekezésében, Dr. Zágoni Ernő ezredes több írásban taglalta a doktrína alapkérdéseit. Dr. Kőszegvári Tibor nyá. vezérőrnagy szintén érdemben foglalkozott a szövetség katonai doktrínájával.
Összefoglaló áttekintést ad ugyanerről Dr. Deák Péter nyugállományú ezredes, az Interneten 2005. május 12-én megjelent elemzése, amely olvasható az Új Honvédségi Szemle 2005. 5. számában.
A PTT 1987. május 28–29-én Berlinben elfogadta a szövetség védelmi katonai doktrínáját. A döntés kitért arra, hogy a VSZ tagállamai nem kezdenek katonai tevékenységet egyetlen állam, vagy államok szövetsége ellen, kivéve ha fegyveres támadás éri őket. Nem fog elsőként nukleáris fegyvert alkalmazni. Egyetlen államot, egyetlen népet sem tekintenek ellenségüknek. A fegyveres erőiket olyan szinten tartják, amely lehetővé teszi a szerződés bármely tagállama ellen irányuló támadás visszaverését. Következetesen törekszenek a fegyverzetek kölcsönös csökkentésére, a leszerelési intézkedések szigorú ellenőrzésére, stb. Ugyanakkor nem zárta ki a támadás lehetőségét. – Vegyük figyelembe, hogy a háborús okmány érvényben volt 1991. március 31-ig.
Az új katonai doktrína elfogadása sok nehézségbe ütközött. A szovjet katonai vezetés nem törekedett a katonai erő jelentős leépítésére és a VSZ fegyveres erői szerepének csökkentésére.
M. Gorbacsov 1985. március 17-én került hatalomra és lépéseket tett a fegyverzetek mérséklésére, a két szövetségi rendszer közötti kapcsolatok normalizálására, a világháború elkerülésére. Intézkedéseiben szerepeltek a Szovjetuniót és a VSZ-t érintő haderőcsökkentések. A részleges csapatkivonás a szövetségesek területéről, amire utasítást adott, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányult és a szövetség védelmi jellegét is szolgálta. A szovjet marsallokkal és részben a hadsereggel azonban nem tudott kellőképpen, a szükségesnek tartott mértékben fellépni.
„Egy koherens katonai doktrína megalkotására... a Magyar Népköztársaság politikai, és katonai vezetése vállalkozott. Ezen a területen (eltekintve a Szovjetuniótól) ... Magyarország jutott legtovább” – közli a szerző a 67. oldalon.
Vegyük szemügyre a tényeket:
Viszonylag késve született meg az új katonai doktrína Magyarországon.
A Magyar Népköztársaság védelmi katonai doktrínáját a kormány Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter előterjesztése alapján 1989. november 30-án fogadta el. „A védelmi doktrína megvalósítása a Magyar Népköztársaságban” című okmány lényege: rövid időn belül védelmi jelleget biztosítani a Magyar Néphadseregnek, lényegesen csökkenteni kell a támadó jellegű célokat szolgáló fegyverzeteket, katonai szervezeteket, 20–30%-os létszámcsökkentést kell végrehajtani, mérsékelni szükséges a katonai kiadásokat stb.
Fontos momentum, hogy a honvédelmi miniszter birtokában volt az MSZMP PB 1988. október 18-án elfogadott határozatának, amely többek között előírta a Honvédelmi Minisztérium kiadásainak csökkentését 3,3 milliárd forinttal. Kárpáti vezérezredes természetesen ismerte Dr. Mórocz Lajos doktori értekezését is.
A szerző pontosan tájékoztat az 1988-ban elfogadott disszertáció címéről. „A katonai doktrínák változását meghatározó főbb tényezők. Az MNK katonai doktrínájának fejlődése és alakulásának főbb tendenciái.”
Záró gondolatok, felvetések:
1.) Szükséges az újabb és újabb elemzés közreadása a tárgyaltakról.
2.) A PTT szerepét nem a jogalkotók és a törvények határozták meg Magyarországon. A tényleges hatalom döntött a PTT ülésen megjelenő személyekről, az MDP, s az MSZMP Politikai Bizottsága határozata szerint.
A fordulat elemének tekinthető: az országgyűlés még a választások és az új kormány megalakulása előtt, 1990. február 28-án határozott arról, hogy a jövőben a delegációt a Magyar Köztársaság elnöke vezesse. Az eddigi gyakorlat ugyanis jogellenes volt. Az Antall József vezette kormány idején a miniszterelnök kapta meg a felhatalmazást. A fő gondot azonban nem ez a problémakör jelentette.
3.) A tehertétel a Varsói Szerződés volt. Antall Józsefnek a VSZ megszüntetésében volt meghatározó szerepe: abban, hogy a szövetség katonai szervezetét érintő valamennyi korábbi döntés hatályát veszítette, 1991. március 31-ével, a Budapesten 1991. február 25-én aláírt jegyzőkönyv értelmében. A szövetség szintén a magyar vezetők hatékony kezdeményezése, fellépése alapján megszűnt 1991. július 1-jén.
4.) A Varsói Szerződés történetének elemzésében fordulatot jelenhet, hogy sok-sok, eddig nem kutatható irat publikálása kezdetét veszi Lengyelországban. A VSZ titkos aktái nagy részének közreadását Radoslaw Sikorski lengyel nemzetvédelmi miniszter jelentette be 2oo5. november 25-én. Lehetséges, hogy Magyarország is hasonló lépéseket tesz?
FELHASZNÁLT IRODALOM
1.) Szabad Nép 1955. január 12–15.
3.) Dr. Kőszegvári Tibor a Varsói Szerződés Politikai és Katonai vezető szerveiről, a hadszínterekről ad áttekintést a Hadtudományi alapismeretekben, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói számára írt kötetben. Zrínyi Katonai kiadó, Bp. 1984. 82–87. o. 133. o. I. kötet.
4.) A „ZAPAD hadgyakorlat” iratainak helye: Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Irattára. HMT. 00311/1981. Magyarország katonai doktrínájáról iratok találhatók a HM HIM Irattárában. HMT. 1/22-261/09/14
5.) A Kádár János és V. Kulikov marsall tanácskozásáról készült irat lelőhelye: u.o. 1/17/69.
6.) A Magyarország területén állomásozó szovjet csapatok létszámáról és diszlokációjáról iratok találhatók u.o. az MNVKT- 3/33/90. sz. alatt. Jómagam is több tanulmányt publikáltam erről a témáról.
7.) A Délnyugati hadszíntérről tárgyalt V. Kulikov marsall 1981. november 20–2l-én Budapesten. A főparancsnokot Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter fogadta. V. Kulikov a haderők és a hadszíntér fejlesztéséről adott tájékoztatást.
8.) Világpolitikai Lexikon (1945–2005) Osiris kézikönyvek. Bp., 2005.
* Feljegyzések, korrekciók, kiegészítések Dr. Jakus János alezredes, hadtörténész „A VSZ gyakorlatainak jellemző vonásai a feltételezett délnyugati hadszíntéren” című tanulmányához.
Hadtudomány. 2005/3. 61. 67. o.
