Talán egyetlen főváros sem játszik oly nagy szerepet országa életében mint Budapest: minden ötödik magyar a fővárosban él, kb. 2 millió. Ízig vérig európai város, soknemzetiségű lakossága mellett egyre több külföldi választja lakóhelyéül. Hosszú történelme során számtalanszor lerombolták, lakóit kipusztították, mégis mindig ujjáépült, benépesült, fejlődött és nőtt egyre nagyobbá, sokszínűbbé. Minden korszak rajtahagyta nyomát, mindegyik elvett, rombolt, de épített is, így alakítva ki a mai izgalmas, helyenként fényűző, helyenként kopottas várost.
A Duna, Európa országútja, amely kettészeli, elválasztja, de egyben össze is köti a két oldalán elterülő városrészeket, meghatározója Budapest életének.
A balparti Buda hegyei, Óbuda lankái, és a jobbparti Pest síkja változatossá teszi, a Duna által körülölelt szigetek – amelyek közül a központi fekvésű Margitsziget a város talán legszebb parkját foglalja magában – tovább gazdagítják ezt a képet.
Nemcsak a Dunának, de a város alatt fakadó több mint száz hőforrásnak is jelentős szerepe volt a terület felemelkedésében. Bár területe a kőkor óta lakott volt, s éltek itt nyugatról érkezett kelták, de keletről érkezett avar törzsek is, az első, jelentős lakossággal rendelkező várost a fejlett fürdőkultúrával rendelkező rómaiak hozták létre Aquincum néven, a mai Óbuda területén. Az országot 150 évig megszállva tartó törökök számos fürdőt építettek a városban. Néhány közülük ma is várja a fürödni vágyókat.
Budapest három város, Buda, Óbuda és Pest egyesítésével jött létre 1873-ban.
Buda képét a királyi vár és a várnegyed határozza meg, lakónegyedei többnyire a 20. században épültek. Az első jelentős erődítést az 1241-es Tatárjárás után IV. Béla király emeltette itt, majd idehelyezte a királyság székhelyét. Török uralom, ostromok, háborúk, majd végül a II. világháború utolsó napjainak elkeseredett harcai nem sokat hagytak meg egykori palotáiból, de még így, romjaiban is őrzi egykori méltóságát.
Óbuda a rómaiak kivonulása után veszítette el jelentőségét. Az egyesítéskor iparos és kereskedőváros volt családias épületekkel, de mára szinte teljesen megváltozott. A hangulatos kisvárosból csak nagyon kevés épület maradt fenn, helyükön ma többnyire hatalmas, az 1960-as, 70-es években épült lakótelepeket találunk.
A jobbparti Pest képét a 19. században végbement dinamikus gazdasági és társadalmi fejlődés nyomán épült nagypolgári épületegyüttesek uralják. Tudatos városfejlesztés és tervezés nyomán létrejött szerkezete, széles sugárútjai és körútjai ellenére is csak nehezen birkózik meg a múlt század óta megháromszorozódott lakosság közlekedési igényeivel.
A három független város egyesítése csak a Duna-hidak megépültével vált lehetségessé. A Lánchíd 1849-es átadása előtt a két partot csak komp és ideiglenes fahíd kötötte össze. A II. világháború végén valamennyi Duna-híd megsemmisült. Ma hét híd biztosítja az összeköttetést a két part között. Közülük három, a Szabadság-, a Margit-, és a Lánchíd eredeti szépségében látható.
A város építése, megrongálódott, elhanyagolt épületeinek helyreállítása ma is tart. A rendszerváltás utáni évek gazdasági fellendülése hatalmas lendületet adott ezeknek a munkáknak. Külsejében is világvárossá váló fővárosunk napról-napra újul és változik, mind több látnivalóval várja az ideérkezőket. Múlt és jelen él együtt ebben az izgalmas, nyüzsgő városban, melynek hangulata idelátogatót és itt élőt egyaránt rabul ejt.